Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténeteiből (Második közlemény)

gyarországinál pedig alighogy eléri a 4%-ot. „Ide vonatkozólag sajnos semmiféle vizsgálatot nem végezhettem" - írta - „de nem végeztek a vadgazdasági szakemberek sem. Éppen ezért ezt a kérdést, mint meg nem oldottat, nyitva kell hagynunk."

57 Márcsak azért is összeszedtem a kevés idevonatkozó adatot is. Az I. világháború előttről egyetlen adat ismert. Az 1904. szeptember 1-jei bika zsigerelt súlya 112,0 kg volt, teljes feje (nem a trófea!) pedig 8 kg/

H Az agancssúlyt 5 és 6,5 kg közé becsülhetjük, így 4,46%-tól 5,35%-ig terjedhet a viszonyszám. Igazán megbízhatóak a trófeakiállításokon bemutatott öt azonosított bika adatai. Itt a szélső értékek: 185 kg testsúly - 6,40 kg agancssúly = 3,46%; 129 kg testsúly - 7,0 kg agancssúly = 5,5%. Az öt bika átlaga: 153,8 kg testsúly - 6,82 kg agancssúly = 4,43%. (Részleteihez 1. a Függeléket!) A Báder László által közölt adatokból a szélső értékek: 107 kg testsúly - 2,60 kg agancssúly = 1,73%; 130 kg testsúly - 9,05 kg agancssúly = 6,96%. Az átlag: 135 kg testsúly - 6,31 kg agancssúly = 4,67%. Ha csak a 4 kg agancssúly felettieket vesszük: 139,29 kg testsúly- 7,22 kg agancssúly = 5,18%7

9 Érdemi következtetés levonására azonban ez az adatmennyiség nem elegendő. Megjegyzendőnek találom, hogy az uradalom szarvasairól - leszámítva a bőgési összesítésekhez küldött esetenkénti adatokat - a Vadászlapban mindössze egyszer lehetett olvasni. ,A szarvasok jól, az őzbakok kielégítően raktak fel" - írta 1911. augusztus 3-án Metzli.

60 A tarvad súlyadatai nagyjából a bikákéhoz hasonlóan alakultak, azzal az egyetlen, de lényeges eltéréssel, hogy a vadaskerti átlagsúly 1933 után némileg csökken. A teheneket és az ünőket kénytelen voltam egybeszámolni, mert a Vadásznapló érdemi megkülönböztetést nemigen tett közöttük. Súlyhatárul a 65 kg-ot választottam, már csak azért is, mert az ennél könnyebbeket legtöbbször „borjú" meghatározással jegyezték be. Az ünőborjú átlagsúlya a vadaskertben 49,47; szabad területen 47,45 kg volt. 1904-1914 között az átlagsúly feltűnően magas: 54,7, illetve 48,69 kg. Ennek okára magyarázatot nem találtam. Az I. világháború idején ez 45,36 és 50,4 kg-ra változott. 1920-32 között a vadaskerti átlag 53,12 kg, szabad területen nem lőttek borjút. 1933 után a vadaskerti átlag 47,28; a szabad területi 44,76 kg. Különös tekintettel arra, hogy a vadaskertben elejtett borjak zöme erre az időszakra esik (48-ból 21 db, 43,75%), s szabad területen is hasonló a helyzet (40-ből 17, 42,5%), nyilvánvalónak tűnik az erőteljesebb selejtező, állományszabályozó szándék. Az ünők és tehenek átlagsúlya a négy időszakban a következőképpen alakult: Vadaskertben: 82,19; 81,20; 87,88 és 78,87 kg. Szabad területen viszont: 79,21; 98,58; 89,75 és 91,32 kg. A fenti adatokból egyrészt arra lehet következtetni, hogy a vadaskertben az állomány túlszaporodása következtében a fejlődés megtorpant, de érződik az utolsó időszak erőteljesebb selejtező, állományszabályozó szándéka is. Ezt Barthos Tibor is megerősítette.

ll Ugyancsak észrevehető a somogyszobi állomány egyre intenzívebb terjeszkedése. (Megjegyzem, a bikáknál azért nem csináltam meg a súlyadatok összehasonlítását, mert a Hohenlohe és Festetics uradalmakból (főleg az előbbiből) átváltó bikák közül éppen a legjobbakat kímélték, így az összehasonlítás hamis lenne. A Függelékben azonban közlöm ezt is.) A szarvasállomány történetét vizsgálva azonban felmerül egy fontos forráskritikai kérdés is, nevezetesen, hogy mennyiben hiteles a Vadásznapló (szabad terü-