Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténeteiből (Második közlemény)
A szart 'as Eleink szemében igazán teljes értékű vadászterületnek az számított, melyen szarvas is élt. (Gondoljunk a szarvas akkoriban nagyon kultivált fárad elnevezésére! (Ez a vélemény összefüggésben lehetett azzal a ténnyel is, hogy a múlt század közepén a hazai szarvasállomány nagyon lecsökkent, mai kifejezéssel még azt is lehetne mondani, hogy „veszélyeztetett vadfajjá" vált. Csupán néhány előrelátóbb nagy uradalomban és a farkasoktól viszonylag mentes járhatatlan vidéken maradt meg jobbára az állomány. Majd fejlődésnek indult az 1872-es, de főleg az. 1883-as vadászati törvények nyújtotta oltalom viszonylagos biztonságában, és kiegészülve az országot behálózó telepítésekkel, újra megjelent a szarvas a Kárpát-medence élőhelyének alkalmas minden részén. 5 Az uradalomban az első bikát, egy 14-est, 1885 őszén Inkey Antal lőtte. 6 Az elejtés híre a kortársakat igencsak váratlanul érte. ,A lőjegyzékek áttekintésénél különösen meglepett, hogy Inkey József és István iharos-berényi vadászterületén is egy agancsár hozatott teritékre. Ezen általam jól ismert, erdészetileg kitűnően mivelt, gondosan óvott, s vizben bővelkedő vadászterületen őz mindig is igen sok volt, de szarvasnak, legalábbis az időben, midőn az ottani szép vadászatokon magam is résztvettem, hírét sem hallottuk. Érdekes volna tehát megtudni, vájjon a vad ott is meghonosodott-e már? Vagy a lőtt agancsár csak kósza szarvas volt-e?" - írta csodálkozva Zalabéri Horváth Ferenc 1886 elején a dunántúli vadászterületeket ismertető cikksorozatában. Hogy ekkor már valóban állandó vadról volt sző, azt érdekesen világítja meg - a Festetics-levéltár néhány adata! 1885 áprilisában ugyanis két iharosberényi lakos a földjükkel közvetlenül határos Festetics-uradalomtól kért vadkártérítést a szarvasok és dámvadak által elpusztított vetésért. 8 A Csurgói Tisztség véleményes jelentése szerint nevezettek kárigénye jogos, azonban „minthogy a vad idegen területről lépett birtokukra, ugy a kárt is azon erdőterület tulajdonosa tartozik viselni, ki egyébként az átment vadat agyon lövi, - jelen esetben nagyságos Inkey uraság." 9 Egerváry Gyula, a VL szerkesztője már Zalabéri Horváth Ferenc cikkéhez fűzött jegyzetében közölte, hogv- ..biztos forrásból merített" értesülés szerint „több darab állandóan tartózkodott ott." 10 Az 1886-os szarvasbőgési tudósításokból már részletesebb képet lehetett kibontani. „Iharos-Berényből írják, hogy ott eddig állandó nagy vad csak egynehány darab van, de ez is már üzekedéskor vonz szarvasbikát, ugy, hogy ez idén Inkey István urnák sikerült egy gyenge 12-est, és egy jó lü-est bőség idejében elejteni." 11 Ezután viszont évekig nincs hír az uradalom szarvasairól. Mikolásek György tudósításaiból annyi ismert, hogy 1891 és 93 között évente egy-egy bika esett Inkén, a fazekasdencsi erdészkerületben, 12 ez a vidék azonban nem tartozik az uradalom általam behatóbban tárgyalható részéhez. Benkovics Imre 1891-ben meglehetősen részletes tudósításokat küldött a Vadászlapnak, a bőgési eredményeket összesítő kimutatás értékelésében mégis a következők olvashatók:
