Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténeteiből (Második közlemény)

.Annál sajnosabb, hogy több kiváló vadászterületről, melyeken a szarvas mint állandó vad fordul elő, többszöri kísérlet dacára sem tudtuk a lelövési adatokat beszerezni. így... az lnkey-féle iharos-berényi birtokról..."

13 És a következő évben is rezignáltán jegyezte meg a szerkesztő, hogy többszöri megkeresésükre sem válaszoltak.

11 Csak az 1895-ös kimutatásban találhatók újra adatok. Ebben az évben öt bika esett az uradalomban: két 12-es, egy-egy lü-es, 8-as és 6-os.

15 Az adatközlés felújítása összefügghet azzal, hogy ekkor már Metzli Camill volt a főerdész, aki mind az erdészet, mind a vadászat kezelését igyekezett korszerűsíteni. Ez persze hosszú távú feladat volt, de egyik szerény jele a szaksajtóval való rendszeresebb kapcsolattartás. Az 1896-os kimutatásból ismét hiányzott az uradalom, ennek azonban objektív oka volt: ugyanis ebben az évben sem Iharos-Iharosberényben, sem Fazekasdencsen nem esett bika! Az első világháború végéig ez volt az utolsó szarvas nélküli vadászév. Mielőtt továbbmennénk, meg kell kísérelni annak megállapítását, hogy honnan származhatott az itteni szarvasállomány. Betelepítésről - mint általában a Dunántúlon - nincs adat, de erre nem is volt szükség. Az uradalom tőszomszédságában van Somogyszob, ahol a Baláta-tó mocsaraiban a Kárpát-medence egyik legjobb adottságú szarvasnépessége vészelte át a veszélyes időket, és indult azonnal terjeszkedésnek, amint a nagy üldözés megszűnt. Kézenfekvő, hogy néhány év után máimegjelentek a somogyszobi és szentai erdőkkel összefüggő Kanizsaberekben. (A birtok ekkor még az esztergomi káptalané volt, mely testület nemigen törődött a vadászat kezelésével. Akik vadásztak, csak a bikákat lőtték, de az egész idényben nyugtalanították a vadat. A Hohenlohe-család 1910 körül szerezte meg az uradalmat, és kiváló szakembereinek jó egy „szarvasöltőbe" került az állomány rendbehozása. Ennek a munkának volt része a kiegészítő területek lehetőség szerinti megszerzése is, ezért is vásárolták meg hamarosan Inkey Páltól a Kanizsaberket és Csikgátat.)

1 Innen a Burgyán és a környező kisebb erdőkön át részben nyugat felé a Sukorodba, majd még tovább a Mura és a göcseji erdők felé húzódtak. Ez az egyik - s valószínűleg a legfontosabb - útvonal, melyen keresztül a vidék szarvassal benépesült. Kanizsaberki, de valószínűbb, hogy már sukorodi vad lehetett, amely a már említett 1885-ös vadkárt okozta. Az Inke-Fazekasdencsen és az iharosberényi Nagyvár erdejében megtelepedett állomány közvetlenül jöhetett át a somogyszob—szentai erdőkből. A Vadászlap tudósításából az derül ki, hogy először a sutavad vert tanyát az uradalomban, s ez vonzotta magához bőgéskor a bikákat. Nem lehet azt kizárni, hogy vándorló kedvit bikák már néhány évvel korábban is megjelentek a környéken, azonban tehenet nem találván, gyakorlatilag észrevétlenül hamarosan odébbálltak. Természetesen más útvonalak is szóba jöhetnek az iharos-iharosberényi állomány kialakulásakor. Csekonics Endre könyvében kétszer is hangúlyozza a somogyszobi szarvasoknak Iharoson és Berényen át egészen a stájer szarvasvidékig érvényesülő vándorlását, mely természetesen ellentétes irányban is fennállott.

18 Báder László, aki úgy tíz évvel ezelőtt iharosi fővadász volt, valószínűnek tartja az állomány kialakulásában a szintén szaporodásnak indult zalai (szűkebben: göcseji) állomány szerepét. A két terület közti „cserelátogatásokról" személyes tapasztalatai is voltak.

19 Öreg bakonyi vadászok bizonygatták nekem, hogy van egy szarvasvándorlási útvonal, mely Somogy/Zala határvidékéről a Kis-Balatonon, a Keszthelyi-hegységen és a Magasbakonyon át a Cuba völgyén keresztül egészen Ravazdig vezet. Ezen