Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
Seewann, Gerhard: A magyar nemzetiségi politika mérlege az 1950-es évektől napjainkig
REZÜMÉ Beöthy György: Újabb szempontok Somogy X. századi történetének vizsgálatához című tanulmányában felhívta a figyelmet arra, hogy Somogy X. századi történetében sok a homályos, vitatott kérdés, mivel a Juta és Fájsz nevet viselő helyeken nincs feltárható régészeti anyag. Ezért elsődlegesen a történeti összefüggésekből és a szélesebb körű helynév-topográfiából érthető meg e korszak. A tanulmányban figyelemmel követhetjük Bulcsú és Lehel kapcsolatát, valamint a Bő nemzetség szerepét a X-XI. században. A Lehel-kürttel kapcsolatosan is érdekes adatokat tudhatunk meg. A szerző kutatása több tekintetben újszerű, munkájában felhasználja a nyelvtudomány, a régészet és a történelemtudomány legújabb eredményeit is. Borsa Ivem: A Mérey család levéltára, 1265-1526 című forrásközlésének harmadik kivonatát jelentetjük meg. Az Országos Levéltárban őrzött Mérey család irataiból megismerhetjük a legrégibb okleveleket, amelyek szinte kivétel nélkül a névadó Somogy megyei Mére - birtokra és az ahhoz kapcsolódó birtokra vonatkoznak. Ezúttal a rendelkezésre álló 180 db oklevélből 66 db oklevélkivonatot közlünk. A forrásközlést elsősorban az tette indokolttá, hogy viszonylag kevés oklevél adatai láttak eddig - akár teljes szövegben, akár kivonatban - nyomtatott formában napvilágot. Szita László: A török elleni európai hadjárat magyarországi frontjain 1688-tól sajátos helyzet alakult ki. Mivel a francia királyság 1688 őszén a Belgrád ellen sikerrel küzdő szövetséges csapatokat hátba támadta, és a Habsburgokat kétfrontos háborúra kényszerítette, ezzel Bécs arra kényszerült, hogy jelentős csapatokat a nyugati frontra irányítson át. így Magyarországon eddig harcoló és győzelmet halmozó hadsereg létszáma megcsappant. A még török kézen lévő várak, mint Székesfehérvár, Szigetvár, Kanizsa, Nagyvárad, Temesvár, Gyula, hogy csak a legjelentősebbek közül említsünk néhányat, nem kerülhettek módszeres ostrom alá, amely jelentős tüzérséget és császári erőket vont volna el a főseregtől. Ezért mind erőteljesebben blokád alá vették ezeket az erődöket, amelyeket elsősorban kiéheztetéssel, környékük elpusztításával, a felégetett föld szörnyű taktikájával, nagyobb emberveszteség nélkül igyekeztek térdre kényszeríteni. Forrásközleményünk egy ilyen vár körül kialakult küzdelmet mutat be primer források segítségével. A források a karlsruhei tartományi levéltár, a müncheni hadi és állami levéltár, valamint a bécsi Hadi és Állami Levéltárban találhatók. Továbbá a müncheni Nemzeti Könyvtár nyomtatványtárában. A hadijelentések az egykorú sajtóban, amelyet a brémai egyetem mikrofilmtárában elhelyezett német nyelvű anyagból tártunk fel. Nag' Pál: Somogy megye mezővárosi és községi pecsétjei 1768-1856. (Harmadik rész. Cegléd-Endréd). A harmadik közleményben 23 település 98 pecsétleírását vehetjük kézbe, amelyeket közigazgatás-történeti táblázat, s a szerző által készített 94 db rajz egészít ki. A pecsétek egyik fő érdekessége a sokféle ornamentika (Csoknya 3-, Csombárd 4., Drávafok 2., 7.). A kölcsönpecsétek közül ezúttal a szívből kinövő virág motívumával vésettek variánsai emelkednek ki. A tradicionális mező-
