Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szakály Sándor Magyarország katonapolitikai helyzetének alakulása a magyar 2. hadsereg frontra küldése előtt

tatán dó, háromnaposra tervezett tárgyalásokra. A megérkezés utáni ünnepélyes fogadtatást követően már az első napon tárgyalt a német katonai vezető a honvédelmi miniszteren - vitéz Bartha Károly szolgálaton kívüli vezérezredes - és a Honvédelmi Vezérkar főnökén - vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes - kívül Bárdossy László miniszterelnök és külügyminiszterrel is. A magyar katonai és politikai vezetőket teljesen meglepte azzal, ahogy az 194l-es, a tervekhez képest balul sikerült keleti hadjáratot jellemezte. „Többször mutatott rá arra - mármint Keitel tábornagy Sz S -, hogy a német hadvezetőség a szovjet haderőt december elején tényleg elintézettnek tekintette és ennek konzekvenciáit még ipari vonatkozásokban is levonta" - olvashatjuk Bárdossy László korabeli feljegyzéseiben.

11 Az 1942. évi hadjárathoz rendelkezésre bocsátandó magyar seregtestek konkrét számáról ekkor még nem esett szó. A honvédség illetékes vezetői - egy, a Ritz Szállóban tartott vacsora közbeni beszélgetésből - arra a következtetésre jutottak, hogy Keitel előreláthatólag hat dandárra számít, legfeljebb még a német anyaggal ellátandó páncéloshadosztályra. A német tábornagy

7 követelése - amint az a következő napon a magyar tárgyalópartnerek számára kiderült - a magyar elképzeléseket messze túlhaladta. Keitel három hadtestet - amelyek mindegyike három dandárból állott volna -, a keleti hadszíntérről alighogy hazatért gyorshadtestet és egy hegyi dandárt „igényelt". Megjegyzendő, hogy a német katonai vezető által kért magyar seregtestek száma a különböző visszaemlékező leírásokban, így pl. Szombathelyi Ferenc vezérezredes, Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár, vitéz Bajnóczy József vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnökének akkori helyettese későbbi vallomásaiban egyaránt nagyobb számban szerepel, sőt vannak olyanok, akik határozottan állítják, hogy Keitel tábornagy - Ribbentrop külügyminiszterhez hasonlóan - az egész magyar királyi honvédség részvételét kérte volna az új hadjárathoz. Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek, a Honvéd Vezérkar főnökének korabeli feljegyzéseire támaszkodva azonban elmondhatjuk, hogy ténylegesen a fentebb jelzett erőkontingens - három hadtest, a három dandár, a gyorshadtest és egy hegyi dandár - volt az, amely az 1942. január 21-ei és 22-ei tárgyalásokon a vita tárgyát képezte. Ebből kellett Bartha Károly honvédelmi miniszternek, illetve Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek, a Honvéd Vezérkar főnökének a lehetőségekhez mérten „lealkudnia" valamit. Keitel tábornagy nem kérte ugyan a honvédség egészét, de ha figyelembe vesszük, hogy a ténylegesen meglévő huszonegy dandárból öt már megszálló feladatokat teljesített Ukrajnában, akkor a német kívánság így is komoly áldozatvállalásra kényszerítette (volna) a magyar katonai vezetést. Szombathelyi Ferenc egykorú feljegyzése szerint Keitel levél útján hozta a tudomására kívánalmait,

16 míg a német tábornagy töredékes formában fennmaradt visszaemlékezése alapján a következő módon: ,Amikor Szombathelyi kocsijával személyesen jött értem, hogy elvigyen egy, a tiszteletemre rendezett bankettre, útközben - meglepetésemre - feltette nekem a kérdést, mégis mi lenne ez a szám, amelyre én az úgynevezett könnyű hadosztályokból - helyesen akkor még dandárok Sz S - igényt tartanék? Rövid gondolkodás után rávágtam: 12!"

1 Szombathelyi Ferenc és Bartha Károly nem tartotta lehetségesnek az ilyen mértékű német kívánságok teljesítését. A Honvéd Vezérkar főnöke több szempontból is megindokolta, hogy miért tartja a német igényeket túlzottnak. Feltárta