Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szakály Sándor Magyarország katonapolitikai helyzetének alakulása a magyar 2. hadsereg frontra küldése előtt

azonban a gyorshadtest csapatai jelentős személyi és több mint súlyos anyagi-technikai veszteségeket szenvedtek. A harci technika tekintélyes része megsemmisült, illetve erősen elhasználódott.

4 A magyar politikai és katonai vezetés - elsősorban a Honvéd Vezérkar 1941. szeptember 6-án kinevezett új főnöke, vitéz Szombathelyi Ferenc altábornagy (1941. november l-jétől vezérezredes), aki korábban a Kárpát-csoport parancsnoka, majd a megszállt szovjet területek katonai közigazgatásának volt a vezetője - úgy értékelte a helyzetet, hogy a gyorshadtestnek a keleti hadszíntérről történő visszavonása, hazaszállítása elengedhetetlenül szükséges. Ennek lehetővé tételét mind a politikai, mind a katonai vonalon kérték is a németektől.

1 A keleti hadszíntéren küzdő gyorshadtest csapatainak a felváltása 1941. november 6-án vette kezdetét és november 15-ére gyakorlatilag be is fejeződött. Ezt követően megindult a seregtest személyi állományának és a megmaradt harci technikának a hazaszállítása. Az utolsó szállítmányok beérkeztével - 1941 decembere - a magyar királyi honvédség második világháborús szereplésének első szakasza gyakorlatilag lezárult. Az elfoglalt szovjet területeken ezt követően csak ún. „megszálló feladatokat" ellátó magyar seregtestek maradtak a Magyar Megszálló Csoport parancsnokság irányítása alatt. A korlátozott magyar katonai erő alkalmazására vonatkozó politikusi és katonai törekvések - melyek első megfogalmazást már az 1941. június 26-ai rendkívüli ülésen nyertek

7 -, illetve elgondolások azonban csak ideig-óráig látszottak megvalósíthatónak, mivel a keleti hadszíntéren - ha nem is döntő, de - jelentős változások állottak be 1941 decemberében. A kezdeti villámháborús elképzeléseket ugyan nem teljesítő, de így is komoly sikereket elérő német haderőt a szovjet Vörös Hadsereg csapatai 1941 decemberében Moszkva előterében megállították és ellentámadásuk során jelentősen visszavetették azt, súlyos személyi és anyagi veszteségeket okozva ennek során a német fegyveres erőknek. A Wehrmacht legyőzhetetlenségének közel kétesztendős mítosza ezzel szertefoszlott. A Moszkva térségében bekövetkezett német csatavesztést követően a hitleri Németország politikai és katonai vezetőinek a szemében jelentősen felértékelődtek a különböző fegyvertárs országok - így pl. Magyarország, Románia, Finnország, Szlovákia - hadseregei, illetve ezen országok anyagi lehetőségei, gazdasági erői. Ebben a helyzetben szinte várható volt, hogy előbb-utóbb Magyarország „megkeresésére" is sor kerül. A Magyarországgal formális katonai szövetségben ugyan nem álló, de azt fegyvertársként kezelő Németország, pontosabban annak vezetője, Adolf Hitler levélben fordult a magyar államfőhöz, Horthy Miklós kormányzóhoz, és kérte, hogy Magyarország jelentősebb tehervállalással vegyen részt a közös hadviselésben.

8 A nemzetiszocialista német III. Birodalom vezére levélben megfogalmazott „kívánságai" pontosítása, illetve azok realizálása Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszterre és Wilhelm Keitel tábornagyra, a német véderő-főparancsnokság főnökére várt. Először a német diplomácia lépett. Ribbentrop birodalmi külügyminiszter magyarországi látogatására 1942. január 6-a és 10-e között került sor. A meghívást - még teljesen más politikai és katonai helyzet közepette (a moszkvai csatavesztést megelőzően) - Bárdossy László miniszterelnök és külügyminiszter, illetve Horthy