Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szakály Sándor Magyarország katonapolitikai helyzetének alakulása a magyar 2. hadsereg frontra küldése előtt

Miklós államfő intézte a Német Birodalom diplomáciája első emberéhez, mezőhegyesi fácánvadászatot ajánlva/javasolva neki 1941 decemberére.

9 A keleti hadszíntéren bekövetkezett események a javasolt, illetve tervezett út időpontját módosították és annak jelentőségét megnövelték, tartalmát erősen kibővítették. Amint azt a korabeli tudósításokból is tudjuk, Ribbentrop német külügyminiszter megérkezését követően részt vett ugyan a mezőhegyesi fácánvadászaton, és ennek betudhatóan tárgyalásait csak 1942. január 8-án kezdte meg Budapesten, de látogatásának legfontosabb - Magyarország második világháborús szereplését tekintve is - részét ezen utóbbiak képezték. A német külügyminiszter a magyar fővárosban tárgyalásokat folytatott Bárdossy László magyar királyi miniszterelnökkel, úgyis mint külügyminiszterrel, és kormányzói kihallgatáson fogadta őt Horthy Miklós államfő. Ribbentrop ezen kihallgatáson vetette fel a német fél kívánságait konkrét formában a magyar államfő előtt. A nemzetiszocialista német III. Birodalom vezére, Adolf Hitler külügyminisztere útján komoly - Magyarországra nézve igencsak megterhelő - katonai és gazdasági kérésekkel fordult Magyarországhoz, illetve annak politikai és katonai vezetéséhez. A német diplomácia vezetője a tőle megszokott módon és formában érvelt és gyakorolt nyomást magyar partnereire. Ribbentrop a Bárdossy Lászlóval folytatott megbeszélései során a keleti hadszíntér 1942. január elejére kialakult helyzetét elemezve különösen fontosnak tartotta kiemelni és hangsúlyozni azt, miszerint közös érdek, hogy a „...bolsevizmust még ebben az évben végleg legyűrjék". Hitler kérését tolmácsolva, ehhez Magyarország tevékeny támogatását és hozzájárulását kérte, olyan módon (is), hogy a tervezett hadműveletekhez az ország teljes haderejét igényelte. A német külügyminiszter tárgyalásai sikerének érdekében nem titkolta el a magyar tárgyalópartnerei elől azt sem, hogy a román katonai vezetés a nagyobb magyar részvételtől tette függővé hadseregének teljes rendelkezésre bocsátását a tavasszal megindítandó új keleti hadjárathoz. Bárdossy kászló magyar királyi miniszterelnök és külügyminiszter tisztában volt azzal, hogy a német „kívánságok" elől 1942 januárjában már nem lehet egyértelműen elzárkózni, ezért minden erejével arra törekedett, hogy ezen német igényeket a lehetőségek szerint mérsékelje. A tárgyalások során érvként a legtöbb esetben a magyar fegyveres erőnek Németország érdekeit is szolgáló kárpát-medencei stratégiai szerepére, Románia és a Balkán felől fenyegető veszélyre, valamint a magyar királyi honvédség csapatainak gyenge fegyverzetére, korszerűtlen felszerelésére, illetve a magyar hadiipar és gazdaság nehézségeire - nyersanyaghiány, szerszámgépek korszerűtlensége és elégtelensége - utalt. A hosszas - vitáktól nem mentes - megbeszélések után a német követelésre adott magyar válasz végül is a tárgyalások utolsó napján, 1942. január 9-én fogalmazódott meg. A magyar álláspontról Weber német külügyi tanácsosnak, a birodalmi külügyminisztérium kabinetirodájához küldött, 1942. január 17-én keltezett táviratában a következőket olvashatjuk többek között: „Horthy kormányzó és Bárdossy miniszterelnök a kérdést - a magyar haderő németek általi igénybevétele Sz S-a kormány többi tagjával ismételten megtárgyalta, és a tárgyalások utolsó napján adtak választ a birodalmi külügy-miniszter úrnak; e szerint Magyarország ugyan nem bocsáthatja rendelkezésre hadseregét száz százalékban a keleti hadjárat céljára, de hajlandó lehetőségeinek legszélső