Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Lagzi István: Lengyel katonák és önkéntesek evakuációja Magyarországról 1940 tavaszától 1940 őszéig

kiküldéséhez Kornausnak nem volt joga, a honvédelmi mitdszterhelyettes döntését kérte. A törzstisztek behívását illetően Kornaus alezredes javasolta, hogy a konkrét döntést a helyzetismerettel rendelkező budapesti képviselet hozza meg. „Adjanak nekem felhatalmazást, hogy a fenti listán nem szereplő tiszteket kiküldhessem Franciaországba. Kérek arra is felhatalmazást, hogy olyan tiszteket visszatarthassak, akik véleményem szerint Franciaországban nem felelnének meg."

96 Kornaus jelentése is alátámasztja azt, hogy 1939. szeptember-október utáni időszakban igen jelentős számú tiszt, katona és polgári személy érkezett Magyarországra. A Magyarországra áramlás üteme 1940 tavaszán csökkent, de még így is számottevő volt. A magyar kormány azonban nem tartotta kívánatosnak, hogy a lengyelek tömegesen érkezzenek magyar területre, nem akart újabb támadási okot adni a németeknek. A kormány állásfoglalásáról Teleki Pál miniszterelnök személyesen tájékoztatta Mieczyslaw Radonski tábori püspököt. Teleki miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy kivételesen nem fogják visszadobni a [lengyel-magyar - L. l.j határon azokat a férfiakat, akik gyermekekkel és asszonyokkal vannak." A határ átlépésének megszigorításával kapcsolatban Kornaus megjegyezte: a „...magyar központi kormányzat ezen intézkedése nem lesz teljes mértékben végrehajtva)**

1 Tehát a kormány ezúttal is - német óhajnak megfelelően - állásfoglalást tett, ugyanakkor a nehezen áttekinthető gyakorlatot lehetőségeihez képest igyekezett a lengyel érdekeknek megfelelően kialakítani. A budapesti lengyel katonai kirendeltség és a megszállt Lengyelország közötti kapcsolat fenntartása és biztosítása vonatkozásában is nehézségek voltak. ,Az öszszeköttetést fenntartó emberek kiválogatása, valamint pénzbeli segély a határon keresztül érkezők részére hiányzik. Krajewski [a „Romek" fedőnevű magyarországi titkos katonai bázis - L. L] munkáját nem ellenőrzöm - írta Kornaus -, mert nem vagyok erre felhatalmazva. Mégis a határon át [Magyarországra — L. I.J menekültekkel folytatott megbeszéléseimből arra kell következtetnem, hogy az ő csoportja nem működik megfelelően."

98 Az Ekspozytura „ W" [Magyarországi Kirendeltség - L. L] működéséről, belső nehézségeiről, tevékenységének hatékonyságáról kevés - kutatható - írásos anyagunk van. A titkos lengyel szervezetek kiváló konspiráltsága miatt a budapesti magyarországi - lengyel hírszerző munka, többek között az Ekspozytura „W" struktúrája is ismeretlen volt és maradt a magyar hatóságok előtt. Az Ekspozytura „W" hírszerző és kémelhárító munkájával kapcsolatban dr. Jan Kornaus vezérkari alezredes letartóztatásakor a budapesti I. hadtestparancsnokság „K" osztálya által Kornaus lakásában lefoglalt, Párizsba címzett (1940. május 28-i keltezésű) jelentésében találhatunk utalásokat. Kornaus súlyos ítéletet mondott az evakuációs részlegnél alkalmazott tisztekről. Kevés kivétellel nem sokra becsülte munkájukat, keveselte lelkesedésüket, a megnövekedett és sokrétű feladatok ellátására képtelen, hivatalnokoskodó tiszteknek tartotta őket. Gano vezérkari alezredes budapesti tartózkodása idején Kornaus szóba hozta azt, hogy a budapesti - kirendeltségen dolgozók valamennyien a régi Vezérkar 2. osztályának tisztjei közül kerültek ki. Ezek Kornaus szerint olyan tisztek „...akik a legjobb esetben is a lengyel 2. osztály rossz módszereivel bírnak, nem is szólva arról, hogy kiválogatásuknál annak idején nem szellemi és erkölcsi értékeik voltak mértékadók. Elérkezett annak a szükségessége, hogy az állam érdekében a 2. osztály munkájához a régi személyzetet részben kicseréljük újonnan alkalmazott emberekkel, akik kiválnak intelligencia, fortélyosság és jellem szempontjából, és amellett százszázalékos lojalitással bírnak az új