Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Lagzi István: Lengyel katonák és önkéntesek evakuációja Magyarországról 1940 tavaszától 1940 őszéig

naponta 1-2 személy szökjön meg, ezt azonban lengyel részről elfogadhatatlannak tartották „...mert: ez végtelenségig meghosszabbítaná az evakuációt, demoralizálná a legénységet, még azokat is, akik az útra hajlandók; az evakuáció kérdésében nem lehet semmiféle kompromisszumba belemenni a Honvédelmi Minisztériummal, mert ez esetről esetre változtatja nézeteit."

93 A HM 21. osztálya részéről érthető volt, hogy a március-április hónapokban észlelt evakuáció nagyobb méretűvé válását több mozgáskorlátozó intézkedéssel mérsékelték. Az evakuációt azonban láthatóan nem akarták teljes mértékben megakadályozni. Az evakuáció első nyolc hónapja valóban minden szempontból igen eredményes volt. Az evakuációs bizottságnak a későbbiekben, 1940 májusát követően azonban egyre több, sokrétűbb problémával kellett szembenéznie. Kornaus is beismerte, hogy egyre kevesebb katona vállalkozott harctéri szolgálatra „...a fiatalok azt mondják, hogy nem hajlandók az életüket tönkretenni."

94 Az igazsághoz tartozik az, hogy a tisztek egy része nem akart Franciaországba utazni. Egyes tiszti csoportok politikai meggondolásból arra törekedtek, hogy Lengyelországhoz közel, Magyarországon maradjanak. Ezek a tisztek, ha burkoltan is, de felléptek az evakuáció ellen, ha mást nem tehettek, akkor passzivitásukkal helyezkedtek szembe Sikorski akaratának. Ahogy csökkent az öntudatos, katonailag értékes emberanyag, a szervezési munkálatok azzal arányosan körülményesebbé váltak, így Kornaus több intézkedés kiadására kényszerült. „A legénységi táborokban lévő tisztek figyelme fel lett híva arra, hogy munkájuk eredményéért felelősök. Felhívtam ezen tisztek figyelmét arra is, hogy amennyiben azt jelentenék, hogy nem képesek sikert elérni, mert demoralizált [legénységi - L. L] elemekkel van dolguk, úgy ez az illető tisztnek diszkvalifikálását vonná maga után. Kiadtam a parancsot, hogy a legénységi táborokban lévő tiszteknek tilos a szökés, még olyan esetekben is, ha letartóztatás veszélye fenyegetné. b, A táborokban mindinkább gyengébb értékű tisztek és altisztek maradnak vissza, akik a jelenlegi helyzet nehéz követelményeinek nehezen tudnak megfelelni. Sőt a magyarok a kevésbé értékes tiszteket teszik a legénységi táborokba, a jobbakat tiszti táborokba helyezik el. Ilyen körülmények között a szökést előkészítő agitációs és szervezőmunka igen ingadozik." A szervezőmunkát nehezítő tényezők között említette Kornaus azt is, hogy a táborokban vannak „egyesek", akik a szökésekkel kapcsolatban rendszeresen tájékoztatják a magyar táborparancsnokságot. „Sőt előfordult olyan eset is, bog' a legénységi állományú egyének Franciaországba való indulásra parancsol kapva panaszt tettek a magyaroknál. "

95 A magyar hatóságok úgy vélték, hogy a magyarországi lengyel szervezetek a szükségesnél nagyobb pénzösszeggel rendelkeznek. Kornaus jelentéséből azonban kitűnik, hogy 1940 tavaszán, amikor az evakuáció a legdinamikusabb, az evakuáció vezetősége pénzszűkében volt. Kornaus szóvá is tette, hogy az utóbbi időben pénz hiánya fenyegeti evakuálási munkánkat. Annak a pénznek a hiánya, melyet [katonai - L. L] attasénk IV. 24-én kért. Hogy ez hogyan lehetséges, azt nem tudom megérteni. Mindenben lehet hiány itten, de az evakuáláshoz szükséges pénznek nem szabad hiányoznia. Az evakuálás ilyen ütemben halad tovább, úgy a legénység elveszti végleg a kedvét, és június közepétől már a legénységnek táborokból való evakuálása befejezcxlik. " Kornaus feltétlenül szükségesnek tartotta a még Magyarországon lévő - értékes képzettséggel és tapasztalattal rendelkező - törzstisztek kiutaztatását, mert azt tapasztalta, hogy e körökben nagy az elégedetlenség. Miután törzstisztek