Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Lagzi István: Lengyel katonák és önkéntesek evakuációja Magyarországról 1940 tavaszától 1940 őszéig

lengyel konspirációról, a szökések szervezettségéről nyilatkoztak „dicsérőleg". „Rá kell mutatnunk - írta Baló Zoltán ezredes -, hogy a M.fagyarjo.frszágjra menekült lengyelek kitűnően, sőt túl jól megszervezettek., úgy bogi az némely tekintetben hátrányos is az országra. 1. Hírszolgálat tökéletes Dfembinski] tbk és a lengyel konzulátus mindent hamarabb tud meg, mint a HM, az előírt cenzúrát nem tartják be. 2. Szöktetés, szervezkedés. Minden ellenintézkedés ellenére ismételten előfordul nagyobb csoportok szervezett szökése." A magyarországi lengyel szervezetek konspirációs munkáját a magyar hatóságok igen jónak és magas színvonalúnak tartották. A katonai szervek a vissza-visszatérő német tiltakozásokat kiváltó evakuáció szervezését szerették volna visszafogni, azaz „megfelelő" mederbe terelni. A tisztek által kifejtett propagandatevékenység megszüntetése is a kitűzött feladatok között szerepelt. Ezért egyelőre olyan javaslat született, amely szerint a katonai táborokból el kell távolítani a lengyel tiszteket, mert a legénységre rossz befolyással vannak: lebeszélik a katonákat hazatelepedési szándékaikról, szervezik és elősegítik az értékes legénység (tüzér, repülős, páncélos képzettségűek) szökését. A javaslat szerint a legénységi gyűjtőtáborokban csak annyi lengyel tiszt osztandó be, hogy minden 100 fő lengyel legénységre 1 lengyel tiszt jusson. Elsősorban németül tudó tisztek osztandók be."

59 A HM 21. osztály a kezdeményezést tovább folytatva - a beérkező jelentések alapján - úgy döntött, hogy pontos listát készítenek azokról, akik a lengyel követségen, konzulátuson, lengyel szervezeteknél, magyar és külföldi (angol, amerikai) segélyszervezeteknél voltak alkalmazásban. A döntést kiváltó ok az volt, hogy többoldalú információk a HM-et arról tájékoztatták, hogy a táborokat elhagyó egyes menekültek pl. a budapesti lengyel követségen a katonai attasé, fan Emisarski alezredes hivatalában, valamint más lengyel szervezetekben megbújva, elsősorban a szökések előkészítésén és lebonyolításán tevékenykedtek.

60 A lengyel katonai személyek szökéseit elősegítő, vidékre irányuló „hivatalos" utazásokat is csökkenteni igyekeztek. Dembinski ugyanis a táborok rangidőseivel, illetve egyes kijelölt tisztekkel rendszeres személyes kapcsolatot tartott fenn. Budapesti katonai irodájába meghatározott időközönként magához rendelte a táborok képviselőit. Mivel bebizonyosodott, hogy a „hivatalos" utazásokat többen szökésre használták fel, illetve a budapesti megbeszéléseket gyakran tömeges szökések követték, ezért elrendelték az utazások korlátozását. Több hadtestparancsnokság úgy határozott, hogy „...a lengyel internáltak akár tisztek, akár legénység részére Budapestre eltávozás csak igen kivételes, indokolt esetben és csakis a hadtestparancsnokok által engedélyezhető." 1 Az evakuáció március-áprilisi mérlege - lengyel szempontból - minden nehézség ellenére kielégítő lehetett, mert a IV. hadtestparancsnokság 1940. május 8-án borúlátóan megállapította: „A határőrző alakulatok minden fáradozása hiábavaló, mert az elfogottakat a polgári közigazgatási hatóságok jelentéktelen büntetés után ismét szökni engedik. "

62 A pécsi IV. hadtest részéről - nem lévén más ok - ismét a szökések eltűréséből származó külpolitikai nehézségekre figyelmeztettek. Megoldásként javasolták azt, hogy a német részről kisebb-nagyobb rendszerességgel megismétlődő panaszokat csak úgy lehetne megszüntetni „ ...ha az internciltakat a határ menti területekről az ország belsejébe szállítanák, el. '^

3 A miskolci VII. hadtestparancsnokság a pécsi IV. hadtestparancsnokságtól eltérő módon hatáskörén belül próbálta meggátolni a szökéseket. Nagy altábornagy,