Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Király István Szabolcs: A mezőgazdaság technikai fejlődése a két világháború között Magyarországon (Különös tekintettel Somogy megyére)

lejáratú hitelek összege (1934-1938. évek átlagában, évi 12 millió pengőre). A rövid lejáratú hitelek az ún. éves zöldhitelre korlátozódtak. A hitelfeltételek rosszabbodása mellett nehezítette a gépesítés fejlesztését a mezőgazdasági termények és gépek árszínvonala közti növekvő különbség. A válság alatt a termények árai közel felére, a gépeké csupán 20%-kai estek (agrárolló!). A háború utáni állami mezőgazdaságigépakció sikertelensége is elsősorban a kellő hitelek hiányával magyarázható. NagyatádiSzabó István írja: az akcióval a kormány kettős célt kívánt elérni, egyrészt gondoskodni akart a háborús viszonyok, a román megszállás folytán felmerülő, valamint a küszöbön álló birtokreformmal kapcsolatos, fokozott mezőgazdaságigépés eszközszükséglet zavartalan kielégítéséről, másrészt lehetővé akarta tenni azt, hogy nagyobb állami rendeléssel mezőgazdasági gépgyárainkban a kommünt követő időkben fokozottan nagy jelentőséggel bíró termelőmunka megindíttassék."

4 Új erőgép — a traktor A mezőgazdaság gépesítésének történetében a traktor alkalmazása meghatározó jelentőségű. Elterjedését többcélú felhasználása, a gőzgéphez képest olcsóbb beszerzési ára, és olcsóbb üzemeltetése tette lehetővé. Mellette szól, hogy segítségével az egyes munkafolyamatok gyorsabban és jobb minőségben, az agrotechnika követelményeinek megfelelően végezhetők el. Mindez a magyar éghajlati és talajviszonyok között döntő jelentőségű. A nagyobb vonóerő lehetővé tette a mélyebb talajművelést, a tápanyagok hatékonyabb talajba juttatását, és végső soron a hozamok növelését. A traktor elterjedésének ez az egyik legfontosabb következményed E gépeket elsősorban szántáshoz használták. A gyárilag felszerelt szíjtárcsával főleg cséplőgépeket hajtottak (ritkábban az állattenyésztés kisgépeit - darálót, szecskavágót). Szállításra, vontatásra a járószerkezet miatt kevésbé voltak alkalmasak, a gumikerekű változatok megjelenésével azonban ez a gond is megszűnt. A traktor elterjedését - a már említett általános közgazdasági tényezőkön kívül - a magyar gazda konzervativizmusa, a negatív tapasztalatok időnkénti eltúlzása is nehezítette. Az üzemeltetés biztonságát veszélyeztető gondok elemzése, azok elhárítására teendő intézkedések a szakfolyóiratok rendre visszatérő témája volt. Somssich László gróf, az OMGE elnöke az egyesület 1928. évi záró közgyűlésén hangsúlyozta: - a mélyművelés termésfokozó hatásáról szólva - „E helyütt a traktorokkal való szántás nagyobb mérvű elterjedésére gondolok, mint célravezető eszközre, de ennek nálunk gátat szab a petróleum, a benzin és az olajfélék hihetetlen drágasága. Gátat vetnek a terjedésnek a traktorokra kirótt magas vámtételek, az alkatrészek drágasága."

6 A magyar mezőgazdaságigép-gyártást védő vámok, a hazai traktorok árai is irreálisan magasak, ugyanakkor olcsóbb külföldi traktorokat nem lehet kapni. A HSCS kispesti raktárában az Olaszországba exportált K-30-as nettó ára 5435 P volt 1934-ben, ugyanez a magyar vásárlónak 1929-ben 13 600 P-be került. Jellemző, hogy a drága HSCS-ből két éve (1932 és 1933-ban) egy darabot sem adtak el belföldön. Az egyébként jó minőségű és megbízható Hofherrt dömpingáron adták el külföldön.

8 A Szántógép-tulajdonosok Országos Szövetsége már alakuló gyűlésén kérte a kormányt a traktorvámok egységes, 30 aranykorona/q-ban való meghatározására.

9 Rothmeyer Imre - az OMGE titkára - szerint a hazai gépipar védelme sem indokolja a magas vámokat. Ugyanis a magas vámok emelik a termelési költségeket, s így a magyar termények külföldi versenye még nehezebb, annál is inkább, mivel a környező országokban kisebb a traktorokra kivetett vám.

10 A traktoralkatrészek,