Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szántó László: Adalékok Kaposvár és a somogyi járási székhelyközségek társadalmának politikai arculatához, 1926

rendszerben. Az utóbbi említett politikai törekvésekhez nem kevés köze lett Kaposvár választópolgárainak, ugyanis a kormányzó Egységes Párt jelöltje éppen az az Ugrón Gábor lett, aki csak néhány hónappal korábban hagyta el a nemzeti demokrata csoportokat, s lépett be a kormánypártba, mely esetményről a helyi sajtó is részletesen beszámolt.

32 A nemzeti demokrata és liberális ellenzéki erők kaposvári jelöltje szintén egy országosan ismert politikus Rassay Károly volt, aki sajátos ambivalenciával viszonyult a miniszterelnökhöz.

33 Annak ellenére, hogy országosan nem alakult ki hivatalos választási együttműködés a polgári és a szocialista ellenzék között, itt a megyeszékhelyen a szociáldemokrata szervezet támogatta Rassay jelöltségét, valószínűleg nem a pártközpont tudomása nélkül. Ez a körülmény aztán meghatározó erővel hatott a választási kampány hangvételére és stílusára, ami kiválóan nyomon követhető a helyi sajtó tudósításaiban és szerkesztőségi cikkeiben. Számos idézettel támaszthatnánk alá azt a megállapításunkat, hogy az ellenzéki jelölttel szemben a két újság hasábjait is bőségesen igénybevevő ellenséges hangvételű kampány folyt. Ennek szemléltetésére álljon itt egy részlet a Somogyi Újság c. keresztény napilap „Piszkolódással és gyalázkodással akarnak Rassayék eredményt elérni" c. tudósításába: „ Csak körül kell nézni ebben a táborban és mindjárt tisztába jöhetünk a szándékkal. Az őszirózsás fon-adalom lovagjai, a kommunizmus gyászos emlékű szereplői, a „Világ" alias „Magyar Hírlap emlőin nevelkedett radikális zsidóság, a központból a nyájként terelt szocialista munkásság, és hog' a keverék teljes legyen, eg'-két virilis zsidója a városnak, ők azok, akik. ismét azt akarják visszaállítani, ami ellen a haza minden becsületes polgárának küzdenie kell?

5 A kormánypárti és még kormánypártibb jelzőkkel illethető sajtókampány megismerése után némileg meglepőnek tűnt a választás helyi eredménye, ugyanis az összesen leadott 6845 szavazatból 2141 jutott az ellenzéki jelöltre, tehát 69-31 arányban oszlottak meg az Ugrón Gáborra ill. a Rassay Károlyra nyílt szavazással leadott voksok.

36 Az adatokat tegyük teljessé annak közlésével, hogy több mint 2300 kaposvári választópolgár nem élt szavazati jogával. A kaposvári választókerület jelöltjeire leadott szavazatok vallások és foglalkozások szerinti megoszlását ismertető kimutatások sajnos szintén hiányosak, ugyanis nem jelöltenként, hanem összesítve közlik a statisztikai adatokat, ezért nem állt módunkban elvégezni a sajtópreferenciák és a választói magatartások foglalkozások szerinti korrelációs elemzését. A képviselőválasztások körülményeinek és eredményeinek vázlatos ismertetését mégis fontosnak ítéltük, mert arra figyelmeztet bennünket, hogy nem indokolt direkt összefüggést feltételezni a választópolgárok sajtóattitűdjeinek milyensége és a választói magatartások politikai tartalma között. A nemzetgyűlési választásokra történt kitekintés után kíséreljük meg röviden összegezni a '20-as évek kaposvári társadalmának politikai arculatáról az újságösszeírás adatainak elemzésével szerzett ismereteinket. Az ún. történelmi osztályokba és azok társadalmi vonzáskörébe sorolható foglalkozási csoportokról megállapítható, hogy túlnyomó többségük a keresztény nemzeti és konzervatív eszmei megalapozottságú politikai áramlatok híve volt, s valószínűleg elutasították a modern demokratikus és liberális ideológiákat és politikai törekvéseket. A város lakosságának több mint felét alkotó polgári foglalkozású rétegek körében is meglehetősen népszerűek voltak az említett irányzatok, bár a sajtóösszeírás adatait figyelembe véve inkább a nemzeti konzervatív liberalizmusnak volt nagyobb hatása e csoportok politikai beállítottságára. A szabadelvűség korszerűbb irányzata talán csak a keres-