Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szántó László: Adalékok Kaposvár és a somogyi járási székhelyközségek társadalmának politikai arculatához, 1926

az egyes rétegek körében milyen volt e lapok presztízse. Az adatok alapján nyilvánvalónak tűnik, hogy a Pesti Hírlap volt a legkedveltebb napilap mind a Kaposi úrott, mind pedig yarási székhelyeken élő előfizetők körében. A lap pozíciójáról az is megemlítendő, hogy szinte minden foglalkozási rétegben olvasott orgánum volt, viszont mégis ki kell emelnünk az iparosok, a vasúti alkalmazottak és a tisztviselők körében élvezett népszerűségét. Számokban is kifejezve ez annyit tesz, hogy pl. az iparosok által járatott 34 db újságból 29 példány jutott erre a lapra, míg érdekes módon a járási székhelyeken ugyenezek az adatok 99 és 38. A konzervatív, mérsékelt hangvételű napilap tehát valószínűleg komoly befolyást gyakorolt a kaposvári iparosság közvéleményének formálódására. A város társadalmi életében meghatározó szerepet betöltő tisztviselőknek mintegy 30%-a fizetett elő a Pesti Hírlapra, s lényegében ugyanezt állapíthattuk meg a járási székhelyközségekben élő társaik viszonylatában is. A harmadik nagy előfizetői bázist képező vasúti alkalmazottak szintén sajátos pozíciót foglaltak el ebből a szempontból, ugyanis mintegy 60%-uk rendelte meg ezt az újságot, s ennél valamivel magasabb a járási székhelyeken élők indexe. A többi nagyobb foglalkozási és előfizetési csoport adatait szemügyre véve figyelemre méltónak tartjuk még azt, hogy a lap előfizetéseiből 16 ill. 12%-kai részesedtek a kaposvári magántisztviselők és a kereskedők. A járási székhelyeken élők mutatói ettől eléggé szignifikánsan különböznek, hiszen mindkét csoport részesedése 10% alatt maradt. Más szemszögből vizsgálva a kérdést megállapítható, hogy a megyeszékhely kereskedőinek több mint egyharmada ezt az újságot preferálta, míg a magántisztviselőknél az arány megközelítette az 50%-ot. Az előbbiekből következően kisebb számok bázisán, de hasonló különbség mutatható ki a járási székhelyek ugyanezen foglalkozású előfizetőinél, ugyanis a kereskedőknek csak kb. 11%-a, a magántisztviselőknek viszont közel 30%-a járatta a Pesti Hírlapot. A tanítók—tanárok és a jogászok, előfizetői adatait vizsgálva ismételten differenciák nyilvánultak meg a megyeszékhely és a járási székhelyközségek sajátosságaiban. Ezt megelőzően fel kell hívnunk azonban a figyelmet arra, hogy a pedagógusok közül kiemelkedően magasabb volt a tanár foglalkozású előfizetők aránya mindegyik közigazgatási egységben, mely körülményre érdemes figyelmezni az e csoportra jellemző sajátosságok értékelése során. Kaposvárott a pedagógusok és a jogászok közül került ki a nemzeti-konzervatív szellemiségű napilap megrendelőinek 7 ill. 9,5%-a, ugyanakkor a járási székhelyeken bár az előbbiek részesedése hasonló arányú, az utóbbiaké meglepően alacsony, hisz' alig több mint 2%-os. A kaposvári tanítók-tanárok körében a második legkedveltebb újság volt a Pesti Hírlap, a jogász foglalkozásúaknál viszont messze a legnépszerűbb - az azonosított 28 előfizetőből 16 fő járatta. A járási székhelyeken élő pedagógusoknál hasonló volt a helyzet, míg természetesen a jogászok köréből azonosított 3 db megrendelés csak a 3-4. helyet jelentette a tekintélyes orgánum számára. A Magyiarság c. napilap, amely a második legelterjedtebb sajtótermék volt a vizsgált településeken, akárcsak az egész megyében, egyszerre testesítette meg az uralkodó politikai kurzus keresztény nemzeti eszmeiségét és az annak reálpolitikai vonalával szembeni csalódottság jobboldali radikális ellenzékiségét, s mindezt a legitimizmus álláspontjáról képviselte. Kaposvári előfizetőinek foglalkozási összetételét elemezve az a legfeltűnőbb, bár talán nem a legmeglepőbb, hog)' mennyire magas volt a tanítók-tanárok és a tisztviselők, részesedési aránya. Hasonlóképpen érdekesnek tetszik, hogy az újság harmadik legnagyobb előfizetői csoportját a