Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
Szántó László: Adalékok Kaposvár és a somogyi járási székhelyközségek társadalmának politikai arculatához, 1926
kében szükségesnek látszott, hogy a szűkebb földrajzi környezet és a hasonló nagyságrendű Nagykanizsa vonatkozásában is elvégezzük ugyanezt a munkát. Somogy megye járási székhelyeivel kapcsolatban ez meg is történt, amit azért is indokoltnak tartottunk, mert közülük egyesek már rendelkeztek a kisvárosias fejlődés bizonyos kezdeti ismérveivel. Korábban említettük, hogy a zalai városok közigazgatási hatóságai nem tudták (vagy nem akarták? - ez nem dönthető el a rendelkezésre álló források alapján) összegyűjteni a sajtó-előfizetési adatokat, bár a nagykanizsai rendőrkapitányság vezetője megszerezte két ellenzéki lap, a Pesti Napló és a Népszava példányonkénti rendszeres vásárlóinak, neveit. 2 ^ A két város sajátosságainak összehasonlítását ezért csak bizonyos vonatkozásokban sikerült elvégeznünk, amint ez a kifejtés későbbi pontjain ki fog derülni. A vizsgálódásunkba bevont közigazgatási egységek lakosságának foglalkoztatottsági struktúráját természetesen az összehasonlító elemzés kiindulópontjának tekintettük, mert feltételeztük, hogy a foglalkozási státusznak kitüntetett szerepe volt a politikai sajtóhoz való viszony alakulásában. Az 1930. évi népszámlálás 21 adatainak leihasználásával (1. sz. ábra) egyfajta - bár korlátozott érvényességű - képet alkothatunk a vizsgált települések polgárosodottságáról, melyhez további adalékul szolgálnak majd a sajtó elterjedtségét kifejező számadatok. A megye túlnyomóan mezőgazdasági jellegéből ktkad, hogy a járási székhelyek társadalmi tagozódásában még jelentős - közel 40%-nyi volt az agrárnépesség súlya, viszont ennél már magasabb volt a bányászat-ipar-kereskedelem és a hitelélet ágazataiban foglalkoztatottak aránya. Barcs és Csurgó járási székhelyközségek utóbbi arányszámai az átlagosnál is magasabbak voltak. A megyeszékhely lakosságának viszont kb. 50%-a élt meg az utóbbi foglalkozásokból és természetesen eléggé jelentős - több mint 13% volt a közszolgálati és szabad foglalkozású pályákon működők részesedése a foglalkoztatottak összességéből. Nagykanizsa adatai az előbbieket tekintve hasonlóak, míg az utóbbi vonatkozásban alatta maradnak a 12%-os aránynak, mely különbség Kaposvár közigazgatási státuszával magyarázható meg. A rendelkezésünkre álló adatok sajnos nem tették lehetővé a két jellegzetesen eltérő társadalmi státusszal és részben habitussal bíró foglalkozási csoport egymáshoz viszonyított arányának megállapítását. Ezt annál is inkább sajnálhatjuk, mert ismeretes, hogy az ún. szabad pályákon foglalkoztatottak arányszáma az egyik legpontosabb indexe a városiasodás és a polgárosodottság milyenségének. 22 A foglalkoztatottság és az azonosított előfizetők foglalkozási megoszlásának arányszámaira támaszkodva elsőként arra kerestük a választ, hogy milyen összefüggés mutatható ki a fenti stuktúra hagyományosabb és/vagy polgárosultabb jellege és a politikai sajtó elterjedtsége között, figyelemmel a hírlapoknak a korábban már említett irányzatok szerinti megoszlására. A kaposvári társadalom sajtóhoz való viszonyának karakteresebb megrajzolása érdekében tehát a következő földrajzi viszonylatokban végeztünk összehasonlításokat: - Somogy megye és Kaposvár - Kapovár és Nagykanizsa városok - Kaposvár és a járási székhelyek (összesen) - Kaposvár és Barcs ill. Csurgó járási székhelyek 23 A hírlapforgalom egészének adataira alapozott elemzést mindegyik viszonylatban el tudtuk végezni, a finomabb összehasonlításokra a korábban hivatkozott okok miatt csak Kaposvár és a járási székhelyek vonatkozásában tudtunk sort keríteni. Az előfizetői és a viszontelárusítói forgalom együttes számbavételét legalább két.
