Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
Szili Ferenc: Kivándorlás Amerikába Délkelet-Dunántúlról 1904—1914. (Második rész)
népessége - Bács-Bodrog, Ternes, Torontál és Krassó-Szörény vármegyék - kezdetben Szlavóniába indult, a német ajkú lakosság pedig főképpen Németországban keresett és talált is munkát a gyárakban, az építkezéseken, de még inkább a bányákban. A századfordulótól váratlan gyorsasággal megváltozott az útirány, a végcél az USA lett. 1899-ben a kivándorlóknak csaknem kétharmad része a Tisza jobb parti felvidéki megyéiből távozott. Fél évtized alatt 1904-ig évente folyamatosan 20-26 ezer fő vándorolt innen ki. Igaz, hogy ekkor már az ország valamennyi régié)ja szinte ontotta a kivándorlc>k tízezreit. Az Alföld és a Tiszántúl bal partján lévő megyék vagyontalan népessége is csatlakozott a kivándorlók több tízezres tömegéhez. 1899-ben még csak 800-an, öt évvel később pedig már 4800-an hagyták el szülőföldjüket. A vizsgált időszakban a Tisza-Maros szögéből a kivándorlók száma 2000-ről 5000-re növekedett. A kivándorlás csaknem valamennyi régióban növekvő tendenciát mutatott. A Királyhágón túlról 7000-ről 12 000-re, a Duna-Tisza közi területekről évi 300-ról 3600-ra, a Duna bal parti megyéiből pedig 2000-ről 7000-re nőtt az USA-ba költözők száma. A kivándorlás ekkor már a Dunántúlt is erősen érintette, 1899-ben a távozók száma még alig haladta meg az 1000 főt, 1904-ben már 7000-en indultak el az ígéret földjére, az Amerikai Egyesült Államokba. A kivándorlás tetőpontján - az. 1905—1907-es években - csaknem félmillióan vándoroltak ki. A népességveszteség a Felvidéken változatlanul katasztrofális volt, mivel a kivándorlók száma 22 000-ről 32 000-re növekedett. A területi súlyponteltolódást jelzi, hogy ekkor a legtöbb kivándorlót, 36 000 főt, a Tisza-Maros szöge adta. A Felvidék nyugati megyéi sem voltak sokkal kedvezőbb helyzetben, jóllehet innen csak 18 000-en vándoroltak ki. A Dunántúlról 23 000-en a Királyhágón túlról 24 000-en távoztak, vagyis kétszer annyian, mint négy évvel korábban. A Duna bal parti megyéit is érzékeny emberveszteség érte, az évi kivándorlás 7000-ről 18 000-re, a Duna-Tisza közi pedig 3700-ról 17 000-re növekedett. 7 Ha a kivándorlást 1904. június 30. és 1905. június 30. között európai méretekben is áttekintjük, akkor az alábbi kép rajzokxlik ki előttünk. 8 1. Ausztria-Magyarországbé)l kivándorolt 275 693 fő (Magyarországból 160 000 fő) 2. Olaszországból 221 479 fő 3. Nagy-Britanniából 184 897 fő 4. Skandináviából 60 625 fő Ausztria-Magyarország sajnálatosan az első helyre került. Az USA-ban készült kimutatások szerint 1820 óta az alábbiakban felsorolt országok adták a legtöbb kivándorlót. 9 1. Nagy-Britannia 7 286 000 fő 2. Németország 5 187 000 fő 3. Olaszország 2 000 000 fő 4. Ausztria-Magyarország 1 971 000 fő A gazdasági válságok és a kivándorlás között a korrektek) vitathatatlan. Ezt legpregnánsabban Németország példájával igazolhatjuk, ahonnan a kivándorlé)k száma 1882-ben 250 000 fő volt, 1905-ben pedig már csak 40 000. 10 A gazdasági válságok az USA-t is érintették, a fellendülés időszakában szélesebbre tárta ki kapuit, a recessziók idején a kivándorlóknak nehezebben teljesíthető feltételeket szabott.
