Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
T. Mérey Klára: Nagyatád, a kisgazdamozgalom bölcsője (Első rész)
A zsellérek birtoka 1847-ben és 1866-ban is telkenként 1 hold volt, s mindkét időpontban 14 zsellértelket tüntettek fel. Az e mögött meghúzódó tulajdonosok személyében és számában bekövetkezett változást nem lehet az adatokból nyomon követni. Számítanunk kell arra is, hogy a volt jobbágy gazdák vagyonilag is differenciálódtak. Az 1866. évi telekkönyv adatai szerint Nagyatádon az egy egész telket birtokló parasztgazdák száma: 3 3/4 telkes 18 A tételszámok mellett feltüntetett birtokosok neveit is nézve, 3/4 telkesek közül 8 a testvérével közösen került összeírásra, vagyis a paraszti birtok aprózódása tulajdonképpen már a birtokrendezés befejeződésekor, 1866-ban előrehaladt. 10 Egyáltalán nem közömbös probléma azonban az sem, hogy miként élt itt a lakosság? Az önkényuralom időszakáról kevés adatunk van, mindamellett egy szolgabírói jelentés bepillantást nyújt közterheik egy részébe, amelyek pedig csak az egyik koloncot jelentették életükben. Molnár Zsigmond, a nagyatádi járás szolgabírája összeírta községenként a járását terhelő közmunka mennyiségét 1851/52. katonai évre, kimutatva az előző kétévi adótartozást is. 1 Nagyatád e kimutatás 25. helyén szerepel, Döbrögpusztával, Kis Atáddal és a malommal együtt. Tartozása nem volt az előző évekről, de 1851/52-ben 682 igás és 906 gyalogos napszám kötelezettséget tüntetett fel a szolgabíró az összevont mezőváros „számláján." Ezenkívül még 510 forint 52 krajcár válságot is kellett fizetniük ezüstpénzben. Nem terhelte a mezővárost és a hozzákapcsolt külső részeket a kőfejtés, homokhordás, ölfavágás munkája, de a berki híd építéséhez 18 igás napszámost kellett kiállítaniuk, és a járás útjainak „kiigazítására" is 24 igás napszámot kellett adniuk. A kimutatás további része tartalmazza azt, hogy a kérdéses mezőváros az évi közmunka tartozásából a kimutatás elkészültéig felhasználtak 398 igás és 264 gyalognapszámot; a megyei főpénztárba 227 Ft 30 krajcárt fizettek be. Adóssága a mezővárosnak nem volt. Az összehasonlítás kedvéért megemlítem, hogy Bodvica és a hozzá tartozó négy puszta - vagyis a Somssich-uradalom - összesen 476 igás és 60 gyalognapszámot teljesített, készpénzmegváltás itt nem volt. Henész és Simongát puszta 354 igás és 84 gyalognapszámot szolgált, itt sem volt készpénzmegváltás. A járási összesítésben a 39 összevont településből összesen 18 203 igás és 6713 gyalognapszámot használtak fel, a megyei főpénztárba 6869 forint 11 krajcárt küldtek be. Pénzen váltottak meg 11 450 igás és 5127 gyalognapszámot. Mire lehet ebből az adatsorból következtetni? Nagyatád viszonylag magas arányban (14%) teljesítette a járásra rótt gyalognapszámot, de a készpénzmegváltás összege is magas volt (7%). Ez az adat közvetve utal arra, hogy a mezővárosban az iparos- és kereskedőréteg jelentős, hiszen csak azok rendelkeztek készpénzzel. Ezt ékesen bizonyítja a két volt jobbágyfalu, ahol minden közterhet „természetben" róttak le. 1/2 telkes 1/4 telkes 37 9 Összesen 67
