Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
T. Mérey Klára: Nagyatád, a kisgazdamozgalom bölcsője (Első rész)
A nagy, elsősorban megyei közterhek mellett sújtotta a földművelőket a magas állami adó is. Ugyanakkor a gazdálkodást sok súlyos akadály nehezítette. Ezek egyike a Somogyra jellemző rossz közlekedés, amely különösen kirívó volt a kőtelén nagyatád járásban. A megye főútjai csak a széleken haladtak: a Balaton partján vezetett végig az egyik postaút, amely a megye nyugati szélét érintette, és a Dráva vidékén volt a másik postaút. Ezek messze elkerülték Nagyatádot (mint láttuk, az 1850-es évek közepén a háromórányira fekvő Babócsa volt Nagyatád legközelebbi postaállomása). A mellékutak pedig - a korabeli leírások szerint - „a szó teljes értelmében járhatatlan sárcsatornák", amelyek nem teszik lehetővé a közlekedést és - mint azt a Gazdasági Lapok tudósítója 1858-ban írta - tunyaságra, semmittevésre kényszerítik a falvak lakóit. 42 Az önkényuralom idején azonban nemcsak az elzártság, hanem - esetenként - a természeti csapások is sűrűn sújtották a lakosságot. Az 1850-es évek elején készült főszolgabírói jelentések eleinte a megszaporodó juhállományról, majd a juhoknak a kereslethiány miatt elapadó számáról adnak hírt. Többször söpört végig ezen a tájon a szarvasmarhavész. A földművelést közvetlenül fenyegette a járás területén 1846 óta pusztító burgonyavész, amely a régi jó fajták kiveszéséhez vezetett. A nagyatádi járás szolgabírája szerint az ún. „disznó kolompér" az egyetlen, amit még a vész elkerült. Ez azonban a burgonyfajták közül a legkevésbé tápláló, és marhahizlalásra, szeszgyártásra is a legkevésbé alkalmas. Példaként említi, hogy míg az egyéb burgonyafajtákból 7 pozsonyi mérő (1 pozsonyi mérő = 62,4 liter) ad egy akó szeszt (egy 7 akó kb. 50 liter), addig a disznófajtából 10 pozsonyi mérőre volt szükség ehhez. A burgonyavész kisebb-nagyobb mértékben a járásban minden évben felütötte fejét. 43 Nemcsak a gazdálkodást, de közvetlenül az embereket is sújtó csapása volt ennek a kornak a kolera, amely járványos formában, 1855-ben különösen nagymértékben pusztított Somogy megyében. Nagyatádon közel 200 ember halálát okozta (ez az akkori lakosságszámnak megközelítően 10%-a volt). Két esztendő múlva pedig tűzvész pusztított a mezővárosban, amelynek áldozatául esett a község negyedrésze. Henésznek pedig egy utcája égett porrá 1865-ben. 44 Nagyatád - kedvező központi fekvésénél fogva - hivatalok székhelye volt az 1850-es években is. Somogy megye hat járásának egyike a nagyatádi járás 38 településsel és 47 pusztával. Ugyancsak ezekben az években a megye - akkor a nagykanizsai pénzügy-igazgatósághoz tartozó - két pénzügyi biztosa közül az egyik Nagyatádon lakott. 4 " 1 Az 1860-as évek elején eltűnik egy időre a nagyatádi járás, a Nagyatád mezővárost a babócsai járásba soroltán találjuk. Területén ekkor már a gyógyszertáron kívül posta-kiadóhivatal is volt. Híres marhavásárait Fényes 1865-ben kiadott munkája külön kiemeli. 46 A mezőváros jelentősége tehát nem csökkent, bár ez a közigazgatási intézkedés biztosan nem érintette előnyösen. Ennek a korszaknak depresszióval terhelt hangulata, a forradalom utáni megtorlás, majd az azt követő letargia, az úrbéri perek hosszadalmassága és igazságtalansága keltette tehetetlenség érzése erre az egész időszakra rányomta bélyegét. Ezt egyképpen érezték a nagyobb területeken élők és a kisebb települések lakói is.
