Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
T. Mérey Klára: Nagyatád, a kisgazdamozgalom bölcsője (Első rész)
birtoka 27, sőt 33 helyen feküdt a nagyközség határában szétszórtan, s ezzel a paraszti birtok még a nadrágszíjparcellánál is kisebb darabokra tagolódott, ennek az időszaknak volt a vétke. Az 1859. évi birtokkimutatás szerint is Nagyatádon egy-egy parasztgazdának legalább hat dűlőben feküdt egy-egy darab földje! 2 ' Nagyatádon a paraszti birtokok rendszeres és módszeres kiméretése, a tökéletes elválasztással egybekötött paraszti földek tagosítása - nem is egészen a földesúr hibájából - elmaradt. Nyilván ez is oka lehetett annak, hogy ez a település alkalmas bázisává, kiindulópontjává válhatott a kisgazdamozgalomnak. Nagyatád különleges helyzetét azonban csak akkor tudjuk igazán lemérni, ha a környezetéhez hasonlítjuk. Kézenfekvő megoldásnak látszik az, hogy az 1941-ben Nagyatádba olvadt Bodvicza, Henész és Kivadár adataival vetjük össze a mindenkori gazdasági és társadalmi mutatóit attól kezdve, amióta az egységes parasztság kialakulhatott. Az úrbéri perben Bodvicza és Henész, mint egy-egy uradalom (gróf Somssich és gróf Hunyady, majd báró Sina jobbágyfaluja, egy-egy nagybirtok perifériáján fekve, kisebb-nagyobb veszteségekkel megoldotta a paraszti és a földesúri földek teljes elválasztását, és megindulhattak az önálló élet útján. Kivadár ekkor még uradalmi puszta volt, 1875-ben vált jogilag különálló községgé. 26 Összehasonlításunk akkor válik használhatóvá, ha a kialakuló új mezőgazdaság képét vizsgáljuk meg közelebbről, az 1860-as évek konkrét adatainak tükrében. Egy 1865-ben készült mű, amely hazánk művelési ágak szerinti terjedelmét településenként tüntette fél - elsősorban adózás céljából -, a babócsai járáshoz tartozó Nagyatádon egy nagybirtokost és 248 kisbirtokost tartott nyilván. Fényes Eleknek hasonló időszakból származó adatai szerint: a nagybirtokot Csuzy Pál örökösei bírták zálogban, az eredeti birtokos a Czindery család. E munka szerint a mezőváros „határterülete": 4744 kat. hold, amelyben az ide tartozó Döbrögpuszta is benne van, és amelyből 3373 kat. hold a majorsági birtok. 27 1849-ben - mint láttuk - Nagyatád és a hozzá tartozó részek határát 6398 magyar holdnak, vagyis 4798 kat. holdnak jegyezték fel, amiből 3494 kat. hold volt az „urasági birtok". - Az eltelt évek alatt tehát a földesúri birtok csökkent volna? Az eltérés mindössze 75 hold, ennyivel több birtokot jegyeztek fel nem urasági, uradalmi földként 1865-ben, mint amennyi 1849-ben volt. 28 Itt azonban nyomatékosan fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a birtokrendezések után a földesúr saját adózása alatti területe került már csak uradalmi földként feljegyzésre, míg az összes többi - tehát a tanítót, plébánost vagy más javadalmast illető földek - már a paraszti földekkel együtt jelennek meg a statisztikákban, feljegyzésekben. Az eltérésnek ez a magyarázata. A két, utóbb Nagyatádhoz csatolt hajdani jobbágytelepülés: Bodvicza és Henész Nagyatádhoz hasonlóan egy-egy nagybirtokos és az előbbi 49, az utóbbi 45 kisbirtokos között oszlik meg tulajdonjogilag. Határuk 4622, illetve 3304 kat. hold 1865-ben. (Az 1849. évi adataik ismeretlenek.) Milyen volt Nagyatád és e hajdani jobbágyfalvak mezőgazdaságának képe az úrbéri birtokperek után? A tulajdonviszonyok arra utalnak, hogy a föld területi megoszlása nagyon rossz, hiszen Nagyatádon a határ 71% -a volt Csuzy Pál örököseinek kezén, Bodvicza területének 79,5%-a gróf Somssich Adolf birtoka volt, míg Henész 85%-a a simongáti uradalom tartozékaként báró Sina Simon tulajdonában volt. 29
