Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
T. Mérey Klára: Nagyatád, a kisgazdamozgalom bölcsője (Első rész)
A telkes jobbágyok száma ekkor 54, a házas zselléreké 27 fő volt, hazátlan zsellért nem jegyeztek fel. Az összes úrbéres népesség száma tehát 81 adózó családfő volt. Ha a családok számát - az akkor elfogadott - 5 tagúnak vesszük, akkor a mezőváros népességszámát 405 főnek számíthatjuk. Ez pedig azt jelenti, hogy Nagyatád népességének száma egy fél évszázad alatt közel megnégyszereződött. F.s ez csupán az adózó népességet jelenti, s nem az egész társadalmat. A megművelt terület megnövekedéséről is képet alkothatunk e táblázat adataiból. A mezőváros első osztályú határral rendelkezett, ami azt jelentette, hogy egy úrbéri telekhez 1 magyar hold belsőség, 22 hold (1200 négyszögöles magyar hold) szántóföld, és 8 kaszás rét tartozott. Nagyatádon a jobbágyok birtokában 22 hold belső telek, 488 hold szántóföld és 178 kaszás rét került feljegyzésre úrbéres földként. A jobbágyok által használt föld tehát (mivel egy köblös föld kb. egy magyar holddal tekinthető egyenlőnek), 1715-től közel megkétszereződött (kb. 280 köbölről 688 magyar holdra nőtt), ami alaposan elmaradt a népességszám megnövekedése mögött. S miként oszlott meg ez a földterület azok használói között? Nagyatádon ekkor 2 jobbágy birtokában volt egy teleknél nagyobb terület, 2 jobbágy volt egész telkes, 8 jobbágynak 3/4 telke és 17-nek fél telke volt. 17 jobbágy negyed telken gazdálkodott, és 8-nak csupán egynyolcad telke volt. Amíg Somogy megye területén az egy telekre jutó átlag 0,52, addig Nagyatádon ez az arány 0,41 volt. A mezőváros úrbéres lakosságában a szegények aránya volt a nagyobb. 6 Mindezek az adatok azonban nem elégségesek ahhoz, hogy pontos képet kapjunk az akkori Nagyatádról. 1778-ban Bajzáth József veszprémi megyés püspök Visitatio Canonica-t, egyházlátogatást tartott ebben a mezővárosban május 18-án. Az akkor felvett jegyzőkönyv leszögezi azt, hogy a lelkészkedő ferences szerzetesek három nyelven hirdetik az igét: magyarul, horvátul és németül. A filiák száma ekkor már ötre olvadt. A mezőváros lakosainak száma 693 fő. Mindannyian római katolikusok. Nagyatádon ekkor már volt egy róm. katolikus elemi iskola, amelynek 50 éves tanítómestere megfelelő pedagógiai érzékkel és kántori felkészültséggel rendelkezett. A tanítói lakás volt egyben az iskola is, egy szoba. Jövedelme neki is, akárcsak a plébánosnak a párbér volt, vagyis házaspáronként adott 3 krajcár évente, valamelyes gabona és egy-egy kocsi fa. Az egyházi szolgálatokért (temetés, hirdetés, esketés stb.) meghatározott összegű ún. stólapénz járt. 8 Valamivel többet tudunk meg az iskola helyzetéről az 1770-es években készült megyei összeírások adataiból. Eszerint Atádon, amelynek akkor 1026 főnyi lakosa volt (!), 1731 óta működött róm. katolikus népiskola, ahol olvasást, írást és hittant tanítottak. A tanító ekkor Korber József volt, és a tanulók számát háromnak mondotta! A megjegyzés rovatban szerepel: ha többen járnának, számtanra is oktatná őket a tanító! 9 Ez valóban nagyon szomorú helyzetkép, de sajnos nem nagyon tért el az akkori átlagos helyzettől. A mezőváros általános helyzetéről azonban újabb forrás segítségével valamivel élesebb és biztatóbb képet kapunk. II. József utasítására megszületett végre hazánkban az első, az egész népességre kiterjedő népösszeírás. Ebben nemcsak az egyes települések lélekszámát tüntették fél, hanem az abban lakó férfiak foglalkozásáról is kimutatás készült.
