Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

T. Mérey Klára: Nagyatád, a kisgazdamozgalom bölcsője (Első rész)

A felmérés szerint Nagyatád jogállása szerint ekkor község volt és nem város! Földesura a Czindery család. 163 ház állott területén, és 203 család élt azokban. A jogi népesség ( ma úgy mondanánk: a bejelentettek) száma: 1026 fő volt, ebből 14 fő volt távol (talán katona volt vagy vándorló iparos?), és 66 volt ún. idegen. A tényleges népesség tehát 1078 fő volt, lényegesen nagyobb, mint amennyit a parasztokat összeíró források alapján kimutathattunk. Ebből a számból 553 fő volt férfi és 491 fő a nő. A férfiak közül 200 volt nős. A férfiak foglalkozási szerkezete nem egy falusi társadalmat mutat. 16 volt a pap (nyilván a ferences zárda emelte az átlagos fölé ezt a számot!), 6 nemes, 29 polgár, 63 paraszt, 85 paraszt és polgár örököse, 103 zsellér, 30 egyéb, 1 szabadságolt katona, 155 fő pedig 1-12 év közötti gyerek, 32 fő 13-17 év közötti „sarjadék". Az összeírás adataiban tehát összesen 520 férfi adatai követhetők nyomon.

10 A somogyi átlagot tekintve ez a társadalom mezővárosi jellegű. Ezt húzza alá a nagyobb számú polgárság, amely kategóriába nyilván az iparosokat sorolták, noha „hivatalos státuszuk" a különböző adóösszeírásokban „zsellér" volt (házas vagy hazátlan). Erre utal az a korai céhalapításról szóló adat, amely szerint 1777-ben Nagyatádon már egy vegyes céh működött, amelynek privilégiumlevele - másolatban - ránk maradt az Országos Levéltár iratai között.

11 Az igazsághoz közeli adatot kapunk akkor, ha egy korabeli lexikont lapozunk fel. Ez akkoriban úgy készült, hogy a szerkesztő megkérte az egyes települések vezetőit, hogy - megadott szempontok alapján - küldjenek tudósítást a településükről. Vályi András 1796-1799 között kiadott országleírásában a következő szöveget találjuk Nagyatádról. „Népes horvát falu Somogy vármegyében, birtokosa Czinderi uraság, lakosai katolikusok, fekszik az igali kerületben, minthogy szőlőskerteken kívül különféle javakkal bővelkedik, első osztálybeli." Ez a munka Kisatádot is megemlíti, elsőként forrásaink közül. Népes falunak mondja Somogy

7 vármegyében. Birtokosa Jankovits uraság, kakosai katolikusok, „fekszik Szent Királlyal általellenben, Babotsától egy mértföldnyire. Határja külömbféle javakkal megáldott a természettől, szőlős kertjein kivül, vagyonnyait is jól eladhattya, első osztálybéli."

1

" A tudósító tehát mindkét faluban kiemelte a határ termékenységén kívül a szőlőket, amelyek általában irtásföldeken létesültek és nem tartoztak az úrbéres birtokállományba. Nagyatád tehát a századfordulón már népes településnek számított, jelentős mezőváros volt. Az új század, a 19. század első időszakáról, a napóleoni háborúk pusztítása után, 1815-ből nyerhetünk ismét „közelképet", nem csupán a számokkal jellemezhető gazdasági, hanem a kulturális oldaláról is. Kurbély György veszprémi püspök egyházlátogatási jegyzőkönyvében részletesen ismertették az akkor már álló templom külső alakját, belső berendezését. Hét oltár volt a templomban és alatta kripta, ahova a szerzeteseken kívül a földesurak is temetkeztek. E templomhoz tartozó plébániának több „fiókegyháza" volt, négy falu (Bodvicza, Henész, Hosszúfalu, Lábod) és négy puszta lelki gondozása tartozott hozzá, ez utóbbiak között volt az utóbb birtokközponttá vált Simongát. Nagyatádon ekkor összesen 964 főt jegyeztek fel, mint ottani lakost, megemlítve azt, hogy a zsidókat és a görögkeletieket is beleszámították. Itt történik először említés arról, hogy a mezővárosban nemcsak katolikusok laknak. A más vallásúak beköltözése - valószínűleg - erre az időszakra