Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

T. Mérey Klára: Nagyatád, a kisgazdamozgalom bölcsője (Első rész)

akik közül egy volt magyar, 9 pedig horvát. A település „gazdasági állapotát" a következőképpen rögzítették: 363 1/2 köblös (1 köböl 1000-1200 négyszögölnek felelt meg) szántóföld, és 26 kaszás (800-1000 négyszögöl egy kaszás) rét állott akkor a határban művelés alatt. Ezenkívül feljegyeztek még két malmot, amelyből évi 17 forint jövedelem származott. Ez az összeírás nem volt sikeres és ezért 1720-ban megismételték. Nagyatádon az előző összeíráshoz képest csökkent a népesség száma: összesen 7 főt jegyeztek fel, akik közül 3 volt magyar és 4 horvát. Ez nem feltétlenül jelenti a népesség csökkenését, mert az összeírási utasítás szerint ez évben csak azokat jegyezték lel az összeírok, akiknek külsőségük volt, vagyis a szegényebb réteg, melynek csak háza volt, nem került összeírásra. Az viszont nagyon elgondolkodtató, hogy a gazdasági állapot is romlott: 178 köblös szántóföld és 5 kaszás rét került ekkor feljegyzésre, s a két malom is eltűnt az összeírási jegyzékből. Mivel a malmokat csak azt )kbai i a határokban kellett feltüntetni, amelyekben a jobbágyok használták azokat, igen valószínű, bog)

7 ezek ebben az esztendőben is működtek, de már csupán az utánuk adózni nem köteles földesuraknak vagy földesúrnak hajtottak hasznot.

1 Nagyatád, amely akkor több forrásban szerepel Horvát-Atád néven, alacsony népességű település volt. Még ha el is fogadjuk Dávid Zoltánnak igen széles körű forráskritikán alapuló álláspontját, amely szerint e két korai összeírásban szereplő adózó családfők nevét 15 fővel kell megszoroznunk, hogy a népesség igazi számát megkaphassuk,

2 akkor is Nagyatád akkori jobbágyi népessége nem haladta meg a 105 főt. Nagyatád földesura 1715-ben Turinetti Herkules őrgróf volt, de 1722-től már Czindery Ferenc Ignác birtokolja ezt a területet. Ő telepítette ide a ferenceseket 1731-ben, hogy a horvát és a magyar anyanyelvit lakosság részére az igehirdetés nehéz munkáját vállalhassák. 1756-ban rendházat, 1767-ben temlomot építtetett nekik. 1768-ban, az urbárium bevezetésekor már fia: Rókus Ferenc volt Nagyatád földesura, majd 1792-ben ennek fia: Pál Ferenc örökölte Nagyatád mezővárosát.

3 A település gazdasági fejlődésének egyik fontos elősegítője volt az a kiváltságlevél, amely Bécsben 1744. május 12-én kelt, s mely az esztendők során heti két alkalommal (május 4-én és október 15-én) vásártartási jogot adott Nagyatádnak.

4 A település ezzel vált mezővárossá, melyre már központi fekvése is predesztinálta. Egyházi kisebb központnak is számított, hiszen 1732-ben már 11 filiának volt az „anyaegyháza"."

1 1767-ben Mária Terézia úrbéri rendelete alapján az egész országban egységesítették a jobbágyság és a zsellérség szolgáltatásait. A rendelet pontosan meghatározta a jobbágytelkek nagyságát. Azok a jobbágyok és zsellérek, akiknek úrbéri szerződésük volt, a telkeik, házaik után azonos szolgáltatásokkal tartoztak a földesuraiknak. Ennek az úrbéri rendeletnek - a történettudomány számára - az egyik legnagyobb nyeresége az volt, hogy minden egyes úrbéres településben kiadták az urbáriumot azon a nyelven, amelyet a településen használtak, továbbá úrbéri tabellákba foglalták a települések összes lakóinak nevét és a számukra meghatározott telek nagyságát, a szántó, a rét és a belső telek mennyiségét. Nagyatádot ekkor mezővárosként tüntették fel (oppidum), ahol Czindery Rókus volt a földesúr. Vegyes „kondíciójú" (jogi helyzetű) lakóinak egy része szabad költözködésül, más része földhöz kötött, örökös jobbágy. Az urbárium nyelvét magyarnak és németnek mondja a leírás, de feltételezhetően horvát nyelven is volt urbáriuma, hiszen a lakosság egy része - mint ezt más forrásból tudjuk - horvát volt.