Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Kiss Z. Géza: Iratok a Dráva-völgyi állatkereskedelem történetéhez
hordták a kukoricát, a 2 „sertésitató válút”-t pedig faabroncsos vödrökkel töltötték meg a szolgák.12 A mogyoróskai csárda udvara és kertje 3 magyar holdat kitevő térséget foglalt el. A vendégek és fogatok szabad mozgását biztosító udvart, valamint a kertet, erős tölgyfa karók által tartott, fonott vesszőkerítés választotta el a sertésakoltól. Az 1850-ben már felújításra szoruló, külső kerítés berek felőli oldala 130 öl hosszú, 1 öl széles és 4 láb mély sáncból állott, amelynek tetejét fűzfavesszővel telepítették be. A sámodi úrbéres földek felőli oldalon 166 öl hosszan futott egy négy láb széles, három láb mély sánc, annak tetejére ördögcérnából (lycium barbarum) telepítettek sövényt.13 A vajszlói iratanyagban megtaláltam a sertéskereskedelem korában floreáló csárdák harmadik típusát is. Ez volt a hírhedt Nádasdi csárda, amely a Gilvánfáról Vajszlóra és Sellyére vezető „nem nagyon jártas” út mellett, erdők sűrűjében rejtezkedett. Falai között Mitterpacher Ignácz siklósi főbíró jelentése szerint „több gyilkosságok és haramiaságok történtek”.14 Ezekben a különböző felszereltségű és hírű csárdákban, kocsmákban oltották szomjukat, vagy folytatták hazafelé menet az áldomásozást a vásározók. A törvényszéki iratok a bizonyítékai, hogy mennyi közlekedési balesetet okozott az ittasság; a részeg kocsis miatt hány kocsi fordult utasaival együtt árokba, kanálisba, vályogvető gödörbe; hányat mentettek meg a felborulástól a kocsikról leugrált józan utasok? Embert kutató utamon jutottam el a drávasztárai révbe, és az 1816. évi pestisnek köszönhetően bepillanthattam egy olyan jegyzékbe, amelybe úti cél megjelölésével írták be a Dráva menti „interetnikus kapcsolatok” megszemélyesítőinek nevét.15 Pantzl József kötélgyártó Oraviczából hozta a hírt, hogy pestis miatt szüneteltetik a Verőcze megyei vásárokat, s Csányi Ferenc kanász közlése szerint a hatóság igen szigorúan ellenőrzi a ruházat és a lakás tisztaságát. Ellenhoffer Ferenc verőcei molnár a Dráva által elsodort hajóját kereste, a terezováci Peterhin testvérek rostát-szitát hoztak eladásra, vejti Palotai Márton és „cimborája”, Púnak Istók pedig „vonyós marhákat” továbbtartásra. Itt találkoztam először bogádi Tóth János és Kis Tóth Mihály sertéskereskedőkkel, akik a csakovai vásárról jövet, elsők voltak a „Dráva jegén való általkelésben”, miután az este még nedves jégre szórt, majd reggelre abba belefagyott szalmával biztosították maguk és jószágaik útját. A kereskedelmi tevékenység kiterjedése A kereskedelem fő útvonalai évezredek óta a Dráva két oldalán haladtak. Már II. József hadmérnökei tudták, hogy ennek a tájnak legfontosabb eleme a sebes sodrú folyó, amely medréből kilépve időnként valóságos mocsárrá változtatja a mélyebben fekvő részeket. A településeket összekötő utak Baranyában és Somogybán egyaránt mocsa- rak-ingoványok között, magas törzsű fák árnyékában kanyarogtak. Ha az elemek kedveztek, a közlekedést semmi sem zavarta, de vizek jártakor sárosak és veszedelmesek voltak, és az utas csak lovon, vagy „gyalogul” juthatott biztosan céljához. A Dráva menti közlekedési viszonyok részletezését szakértőkre hagyva, megállapíthatjuk, hogy az általában nyugat felé áramló sertések útja Mohácstól vagy Eszéktől a Dráva északi oldalán, Nagyharsányon-Siklóson-Vajszlón át (az akkor még 137
