Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Bodosi Mihály: Dunántúli 18. századi pestisjárványok különös tekintettel Somogyra
tette, akit Nádasdy halála után október 14-én nevezett ki az uralkodó és november 16-án Marcaliban ünnepélyesen iktatták be.23 Festetics alispánsága alatt a közegészség ügye a mélypontra esett vissza, azokból a javaslatokból, melyet Fáber az alispán számára kidolgozott, semmi sem valósult meg, a kuruzslás magas szinten folyt, ez ellen a két megöregedett járási borbély semmit sem tehetett, hiszen még a saját szakmájuk ellátására is alig voltak képesek. Somogy vármegye monográfiájában írja Reiszig: .Amilyen kezdetleges volt a közegészségügyi szolgálat ellátása, annál több volt a javasasszony kuruzslótevékenysége, kiknek száma a szigorú tilalom ellenére sem apadt, kikhez a magára hagyott lakosság babonás félelemmel közeledett. A legtöbb javasasszony bűbájosság, az ördöggel cimborálás gyanújában állott. A boszorkányság hírében álló javasasszonyok ellen is a 18. század folyamán számos pert folytattak Somogy megyében is.”24 1715-től királyi rendeletekkel, 1724-től helytartótanácsi rendelkezésekkel irányították a közegészségügyet, a siker legkisebb eredményével. 1736-ban, mikor végül a Helytartótanács ráébredt arra, hogy csak szakértelemmel lehet irányítani, hozzájárult az önálló közegészségügyi osztály szervezéséhez, az eddigi szaktanács- adó Perbegg Károly pozsonyi főorvos vezetésével. Perbegg, ki olasz egyetemeken tanult, valóban hosszú gyakorlat tapasztalatával fogott a munkához. Mindenekelőtt országos nyilvántartást kívántak felállítani a szakképzett orvosok, gyógyszerészek, sebészek és bábák számáról, koráról és működési helyéről. Javaslatot tettek a vármegyéknek, hogy a tisztikar támogatására szervezzék meg az Állandó Közegészségügyi Választmányt, szervezzék meg a vármegyei főorvosi, sebészi, szülésznői állásokat és igyekezzenek ezeket betölteni, gyógyszertárt nyitni, járványkórházakat, menhelyeket létesíteni.25 1936-ban Festetics alispán elérte vágyát és helytartósági tanácsossá nevezték ki és Pozsonyba távozott. Utódjává az addigi főjegyzőt, Somssich Antalt választották 1736. szeptember 5-én. Ugyanezen az ülésen jóváhagyták a főispán javaslatára Mayer Ferenc okleveles katonasebész vármegyei sebésszé választását 100 Ft és lakásjavadalmazással. Előterjesztést tettek vármegyei fizikusi és vármegyei szülésznői állás szervezésére, továbbá 4 veszteglőállomás és 3 járványkórház felállítására, a vármegyei adók terhére.26 A felhívás jelentése a megye részéről igen egyszerű volt, mert a frissen alkalmazott vármegyei sebészen kívül egyetlen okleveles egészségügyi személy nem volt a megyében. Nem volt gyógyszertára sem, a gyógyszereket - ha egyáltalán ilyenre szükség lehet - Nagykanizsáról, Keszthelyről, Székesfehérvárról, Pécsről, Zágrábból lehetett beszerezni. Találtak azonban 2 céhlevéllel rendelkező borbélysebészt, 12 nem vizsgázott borbélyt, 188 tanulatlan bábát, akik között csak néhány volt írástudó. 1737 őszén a Bánátban és Erdélyben újból megjelent a pestis, mind a kettő a Havasalföld felől érkezett, ahonnan már az év elején jelezték a Comissio Sanitatis- nak a kiküldött pestiskémek. A tél folyamán már Bácskában és Szeged környékén is észleltek megbetegéseket. Már elkésett intézkedés volt tavasszal katonaságot vezényelni a Dráva védelmére, mikor már Szolnokról, Gyöngyösről jelentettek nagyobb számú megbetegedést. Az Alföldön az aratás a járvány teljes elterjedésének kockázata mellett történt.27 A Helytartótanács intézkedéseit a kiéhezett nép egyszerűen nem vette tudomásul. Minden igyekezet a Dunántúl megvédésére irányult. A déli megyékben csak belső közlekedést engedélyeztek járványmentes igazolások mel90
