Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Bodosi Mihály: Dunántúli 18. századi pestisjárványok különös tekintettel Somogyra
lett. A Dráván még a katonai visszavonulást is megtiltották, mégsem tudták megakadályozni, hogy szeptemberben a Muraközbe nem várt irányból, Stájerországból be ne lépjen. A Batthyány-birtokokról, már október elején tömeges megbetegedéseket jelentettek. Kanizsa környékén is előfordult néhány elszigetelhető eset. A legnagyobb veszélyt az jelentette, hogy a Dráván túlra történt szállításokból a kirendelt kocsik ebben az időben tértek vissza. A nagykanizsai kincstári magtárakba minden irányból, főleg Somogyból folyamatosan szállították a gabonát. A szigetvári várba is igen nagy mennyiségű élelmet szállítottak, ahová több ezer embert vártak, téli szállásra. December első hetében Iharosberényben egyik uradalmi kocsis fiatal felesége, majd a következő napokban két serdülőkorú leánya tipikus pestises tünetekkel megbetegedtek és 10 napon belül mind a hárman meghaltak. Az öltöztetésük alkalmával az asszonyon bubót láttak.28 Az iharosberényipestis Somssich Antal alispán január 10-én értesült az iharosberényi hírről és Inkey János eltávozásáról. Magához rendelte a vármegyei sebészt, és azzal a megbízással küldte Berénybe, hogy járjon utána a híresztelésnek és vizsgálja meg a jelenleg található betegeket és jelentse írásban, hogy van-e valami gyanújel pestisfertőzésre? A sebész, Mayer Ferenc, január 16-án jelent meg a faluban s ott 3 beteget talált, egy 60 éves férfit, aki magas lázzal halálához közeli állapotban volt; egy 15 éves fiút a jobb lapockája alatt karbunculussal és a hónaljában mirigyduzzanattal; 23 éves asszonyt, kinek a hátán antraxszerű képződmény volt, s a hónaljában is mirigyduzzanat volt tapintható. Jelentésében az esetekről azt írta, hogy a pestises eredet nem zárható ki. A jelentés vétele után az alispán azonnal körülzáratta a falut, s a sebész jelentését közölte a Helytartótanács eü. osztályával és Sigray J. főispánnal. Utasította Stephaits Márton szolgabírót és Zili János esküdtet, hogy menjenek a helyszínre, állapítsák meg, hogy végrehajtották-e az intézkedéseiket és járjanak utána, hogy honnan származik a pestis híresztelése. A küldöttek január 26-án megjelentek Iharosberényben, hol akkor két beteget találtak: egy 15 év körüli fiúcskát magas lázzal és a két nappal azelőtt meghalt Soár István leányát, aki apja ápolása közben csömört kapott. Jelentésüket így zárták: „Kézzelfoghatóan kitűnt, hogy az efféle hírek pusztán néhány nyugtalan embernek a fecsegéséből származnak, minden alap nélkül.”29 Somssich alispán az 1739. január 31-én Marcaliban tartott megyegyűlésen jelentette a fentieket és azt, hogy ezekről a HTT-t és a főispánt is értesítette. „Miután ez az alaptalan hír nem helyi jellegű, hanem a szomszédos megyékbe és a legfelsőbb helyekre is eljutott s joggal ijesztette meg a vármegye lakosait, szükségesnek látszik a közgyűlésből vizsgáló bizottság kiküldése további vizsgálatra.” A közgyűlés Tallián János főszolgabíró vezetésével Vlassich János táblabíróból, Szakmán Ferenc és Pemeszi Ádám esküdtekből álló négytagú bizottságot választott, kik a következő napon Iharosberénybe utaztak s ott a következő jegyzőkönyv szerinti vizsgálatot végezték: .Alulírottak, levelünk erejénél bizonyítjuk, hogy mi 1739. évi február 1-jén Iharosberény községbe, ragályos betegség gyanúja és ez alapon keletkezett hamis hír megvizsgálására közülésileg kiküldetvén, a mondott területre érkezvén, az uradalmi tisztviselők, a luteranus prédikátor, a község bírái és esküdtek - közepén 91
