Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Szita László: Az 1687. évi török elleni hadjárat a haditudósítások tükrében
1687. július 10-22. Sajtótudósítás a bajor badseregcsoport előrenyomulásáról a Délkelet-Dwtántúlon és a Dráva jobb partján Szlavóniában FOLYTATÓLAGOS NAPLÓK A BAJOR VÁLASZTÓFEJEDELMI TÁBORBÓL KARASICÁNÁL 1687. július 10-én a csapatok egymásután átkeltek a Duna túlsó oldalán levő területre. 11- én Csatár területéről felkerekedtek és Mohácsig vonultak. Nem messze innen folyik a kis és mocsaras Karas1 patak, melyben Magyarország utolsó királya Lajos egy szerencsétlen csata után elsüllyedt és lova által le lett gázolva. 12- én elhagytuk a Dunát és balkézre a Dráva felé vonultunk. 13- án a hadsereg elérte Siklóst, ott a Választófejedelem Őfensége a Lotharin- giai herceggel értekezett és feltehetően megtanácskozta, hogy hogyan lehetne az ellenséggel leghamarabb összeütközni. Nyilvánvaló, hogy aki elsőnek ér a csatatérre, az előnyben van. Néhányan azon a véleményen voltak, hogy Felsőmagyarországból nem kell teljesen kivonulni, hanem a Választófejedelem Őfensége e helyek egy ellenséges várát - mint pl. Nagyváradot, mely Erdély kulcsa - tartsa ostrom alatt. Másoknak az volt a véleményük, hogy néhányezer emberrel a Drávánál foglaljanak védőállást és egyidejűleg egy vagy más helyet támadjanak meg. Miután lerögzítették azt, hogy semmiféle ostromot nem hajtanak végre, mielőtt az ellenséget megverik és elűzik (melyhez Isten segítségét remélik), majd mindkét sereget egyesítik és a teljes erőt összevonják. F. hó 14-én a gyalogság és a málha átkelt a Dráván és a megáradt vizek és mély mocsarak miatt, ahol csak hihetetlen fáradtsággal lehetett egy mérföldet megtenni - nagyon kemény menetet hajtottak végre. Talán az ellenség nem számított erre és előnyét kiengedte a kezéből, mert a kémjelentések szerint úgy gondolta, hogy az átkeléssel tönkretesszük magunkat és nem tudjuk azt végrehajtani. F. hó 10-én gyalogságunkkal a Lotharingiai herceg seregéhez értünk és egyre közelítettünk az ellenséghez. Kívánatos lenne, hogy a nagyvezír - ahogy nyilatkozott - béketárgyalásokra tegyen javaslatot, mint tavaly, azonban ő az idén a háborút teljes erővel akarja folytatni, meg akarja tartani magát az állásaiban, s nem akar a Száván át visszavonulni, vagy egy másik tartományban mindent lerombolni. Lovasságunk, melynél Badeni Lajos herceg visszamaradt, ma ugyancsak átkelt a Dráván és abba a táborba vonult, ahol tegnap a mi gyalogságunk volt. A Bajor Választó táborában, a Drávahíd túlsó hídfőjénél Július 16-án a Lotharingiai herceg lovassága és gyalogsága egy órányira tovább nyomult előre, őket követte a Választófejedelem gyalogsága és lovassága és miután ilymódon mindkét hadsereg egyesült, a Karasica patakocskán túl, a Valpó alatti síkságon táboroztak, mely utóbbi várat valamikor török helyőrség szállta meg, s 1643-ban olyan állapotban volt, hogy néhány napig tudta magát védeni. Szulimán császárnak csupán megegyezéssel kellett átadni. Miután az új csatarendet a 2 egymáshoz csatlakozott hadsereg részére megalakították, ez oly módon történt, hogy egyik a másikat követte váltakozva az 67
