Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Nagy Domokos Imre: A Kis-Balaton 1945 és 1952 között
természetvédelmi területnek valamely ottan található, de nem nélkülözhetetlen nyersanyag-kiaknázása végett feláldoznák egyik eddig féltve védett legértékesebb részét. Lehetetlen még elképzelni is!”47 Magán az ülésen nem volt sok hatása a felszólalásnak. Ma már sokkal tragikusabb tapasztalataink vannak arról, hogy elvakult technokrata demagógokat nem lehet észérvekkel meggyőzni, főleg nem „magasabb szempontú” érvekkel. Ezt Molcsány is megérezhette, mert az erre való utalást végül is kihagyta. Másnap történt még valami, amelyre azonban jelenleg Környei cikkén kívül más forrásunk nincs. „Másnap a Kis-Balatonon egy helyszíni bejárás közelebb hozta az ellentétes álláspontokat, és az a nézet alakult ki, hogy a Kis-Balaton vizét nem lecsapolni kell, hanem éppen felduzzasztani, mert mégis csak az látszik a legfontosabb érdeknek, hogy ezt a ritka területet megmentsük továbbra is természeti csodának. ... Amíg az Alföldön több százezer hold szikes föld vár arra, hogy mielőbb termőfölddé varázsoljuk, addig a Kis-Balaton 2500 katasztrális hold területének kihagyása mezőgazdasági művelési szempontból nem okozhat komoly veszteséget. A Kis-Balatonból kell megteremteni hazánkban a Nemzeti Parkot, hogy védett területén mindig gyönyörködhessünk érintetlen szépségében, és hogy ez a kis földdarab megmaradjon továbbra is a madártan világhírű, egyedülálló kutatóterületének. ”48 A cikk hatása nem ismert, de az biztos, hogy a madártani és természetvédelmi szakirodalom nem használta fel. Ezzel az eseménnyel az 1947. év „politikatörténete” lezárult. „A Mállerd által házilag kezelt vadászterületek megosztása és vadászatának szabályozása” tárgyában kiadott FM rendelet VI. fejezete így rendelkezik: „Rezervátumoknak (egyelőre mint ornitológiái rezervátumokat) kijelölöm a zalaegerszegi eig. keszthelyi e.g. által kezelt kis-balatoni, a budapesti eig. által kezelt velencei-tavi és a szegedi eig. e. gondnoksága által kezelt szeged-fehértavi állami rezervátumokat.”49 Az év eseményeihez tartozik még, hogy „kis-balatoni kócsagőrünket, Gulyás József volt balatoni halászmestert, ki 1924 óta állott Intézetünk alkalmazásában, súlyos rokkantságára való tekintettel az FM. 1947-ben nyugállományba helyezte. Pótlása egyelőre nem sikerült. A rezervátum területének őrzését, így a szanktuáriumét is jelenleg Hoffmann Sándor erdőtanácsos áldozatkész irányításával a keszthelyi erdőgondnokság őrszemélyzete látja el. A legapróbb részletekig menő gondos felügyelet alatt jövője aggodalomra nem ad okot.”40 Keve szerint 1947-től Steffel Gábor, Derezsán Károly és Horváth Sándor látták el a Kis-Balaton védelmét.51 Az év májusában egy hirtelen áradás számos tőkésrécefészket elpusztított.52 Az év madártani szenzációja kétségtelenül a kormoránok megtelepülésének május 27-én történt felfedezése volt. Megnövekedett a fészkelő kanalasgém (80 helyett 100) és kismértékben a nagykócsagpárok (2 helyett 4) száma. A kárókatonák felfedezésének napján Keve András és Pátkai Imre hamvas rétihéjafészket találtak a Felső-Diás- szigeten.53 A jogértelmezési vitához lenne néhány megjegyzésem. A két jogszabály ugyanis nem zárja ki egymást! Hiszen az 5600/1945 FM rendelet 51. §-a szerint: 339
