Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)

Nagy Domokos Imre: A Kis-Balaton 1945 és 1952 között

,Állami tulajdonba kell átvenni a más mívelési ágba tartozó azt az ingatlant vagy ingatlanrészletet,

a) amely az 1935:IV.tc. 218. §-ában foglaltak alapján természetvédelmi területté kijelöltetett, vagy amelyre nézve az erdőigazgatóság a Községi Földigénylő Bizottságot és az Országos Földbirtokrendező Tanácsot arról értesíti, hogy a területnek ilyen célokra kijelölését szükségesnek tartja.”

A 14.080/1946 ME rendelet 1. § szerint a Magyar Állami Hal-és Nádgazdasági Üzemek feladata „az államot megillető halászati jog gyakorlása” és „az állami tulajdonban lévő nádasok kezelése és hasznosítása.”

Ezek szerint tehát itt egyszerűen joghézag van, mert a ME rendelet nem intézkedett az 1935:IV. te. természetvédelmi paragrafusai ügyében, viszont a két hivatkozott jogszabály betűje nem mondott ellent egymásnak. Csak a szelleme.

Az ÁHNG joggal hivatkozhatott kényszerhelyzetre, és ha a két rendelet betűje ellentmondott volna egymásnak, valóban a 14.080-ast kellett volna alkalmazni, nem azért mert későbbi, hanem azért mert egy kormányrendelet magasabb szintű, mint egy miniszteri?'*

1948. február 5-én kelt (de még 1947-es iktatószámmal) az FM átirata, amelyben „felkérte” az OTvT-t, „hogy a Kis-Balaton védetté nyilvánítására vonatkozó javaslatát hozzám előterjeszteni szíveskedjék”.55

Azután került sor március 24-én az újjászervezett OTvT első — és egyetlen - ülésére. Ezt 1990-es tanulmányomban részletesen ismertettem,56 így most csak a Kis-Balatonra vonatkozó részt idézem újra. (Az ügyet Molcsány egyébként „kényes kérdésnek” minősítette.) Bevezetőben vázolta a helyzetet az októberi értekezletig, majd így folytatta:

,A múlt évi október hó 4-én és 5-én megtartott helyszíni szemle és értekezlet a kérdést nem tisztázta, mert hiába érveltünk azzal, hogy a Kis-Balatonnak, mint a természet különleges, tudományos szempontból felbecsülhetetlen és pótolhatatlan területének elsősorban a természetvédelem érdekeit kell szolgálnia. Ennél a területnél nem a művelési ág a döntő, hanem az előbb hivatkozott rendelet alapján is a természetvédelem. Az értekezleten megértésre egyáltalán nem találtunk. Pedig ha idegen birtokossal szemben sikerült 1922-ben a mind jobban pusztuló Kis-Balatont a további pusztulástól megegyezéses alapon megvédeni, ma az állam, mint tulajdonos mást nem tehet, mint a védelmet fokkozottabb mértékben kiépíti.”

De csak azzal tudta zárni beszámolóját: reméli, hogy a Tanácsnak a közeljövőben teendő előterjesztése alapján az FM „kedvezően fogja ezt a kérdést megoldani”.57

Ijesztő mélységeit bizonyítja ezzel kapcsolatban a hazai természettudományos félműveltségnek és a természeti értékek iránti teljes érzéketlenségnek az az anekdotába illő eset, melyet elnöki megnyitójában dr. Tasnádi-Kubacska András mondott el:

,Az egyik nagy állású, okos és természettudományos dolgokban felvilágosult barátom közben járt nálam a Nádértékesítő Szövetkezet ügyében. ’Miért ellenzitek olyan nagyon az avas, régi nád kitermelését a Kis-Balatonon? Az újonnan alakult nádkitermelő társaság egyik fő embere felvilágosított arról - mondotta - hogy a nád annál jobban nő, mennél inkább vágják.’ És nem tudtam meggyőzni az illetőt, hogy mi nem a nád növését vagyunk hivatva őrizni, hanem a madárvilágot, az pedig éppen, sőt kizárólag csak a tavalyi, avitt nádban fészkel.”58

340