Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)

Nagy Domokos Imre: A Kis-Balaton 1945 és 1952 között

a Keszthelyi-öböl eliszaposodásának kérdését tárgyaló és figyelemmel kísérő szakemberek."

„...a hozzászólók nagy többsége hajlandónak mutatkozott azt állítani és tudomásul venni, hogy a Zala ma sem hord több iszapot, mint a szabályozás előtt, és az eliszaposodás természetes folyamat, amelynek során a Balaton lassan feltöltődik.”

„Castelli igazgatónak előadásával és terveivel későbbi számunkban még foglalkozunk.” 5

Míg a névtelen helyi tudósító észrevehetően a technokrata demagógia hatása alá került, a másik ismert cikk szerzője, Környei Elek, óvatosan fogalmazva is tartózkodóbb. Már cikke bevezetőjében is elrontott vízrendezésnek nevezi azt, ami a Kis-Balatonnal történt, majd így számol be az ülésről:

„Castelly Árpád, a Kis-balatoni Vízrendező Társulat igazgató főmérnöke ismertette a múltban elvégzett vízrendezési munkálatokat, és az új tervet, amely szerint az árvízvédelmi töltéseket nem a Zala két partján, hanem az egész Kis-Balaton körül kellene megépíteni. Ez a megoldás kedvezne az öntözőlehetőségnek, a nádtermelésnek, a halászatnak és az ornitológiának is. Castelly főmérnök előadása után egymást követték a felszólalások. Dr. Maucha Rezső egyetemi tanár a hal élettani és szennyvízállomás képviseletében kifejtette, hogy a Kis-Balatont, mint a Balaton természetes ívóhelyét, meg kell menteni, és figyelemmel kell lenni a madárélettani szempontokra is, mert ennek a területnek, nemzetközi jelentősége van. Berendy János, a földművelésügyi minisztérium vízügyi műszaki főosztályának helyettes vezetője kijelentette, hogy az volna a legcélszerűbb, ha a Kis-Balatonon visszaállítanák, az ősállapotot és igyekeznének megjavítani azt, amit a múltban a vízrendezéssel elrontottak.

Antos Zoltán miniszteri tanácsos, a Természetes Vízi Szakbizottság helyettes elnöke hangoztatta, hogy a Kis-Balatonba vissza kell varázsolni a vizet. A közös érdekeket pedig összhangba kell hozni. Molcsányi Gábor, a Természetvédelmi Tanács ügyvezető alelnöke megállapította, hogy különleges területről lévén szó, a kérdés eldöntésénél mindenekfelett a természetvédelemnek kell érvényesülnie. Az ornitológusok szerint legalább ezer holdra van szükség ezen a területen a madárvédelemnek. Szelestey Béla, a Balatoni Halászat igazgatója, Groftics Gábor keszthelyi agráregyetemi tanár és Faragó Sándor, a Balatoni Halászati Felügyelőség igazgatója több lényeges szempontra hívták fel a figyelmet.”46

Bár a két tudósításban jelentős ellentmondások vannak, ez azonban részleteiben nem az, amiről Csupor írt! Az mindenesetre valószínűnek látszik, hogy Castelli álláspontja változott 1946-hoz képest, mégpedig technokrata irányban, de hogy ez mekkora változás, azt nem tudhatjuk.

Molcsány Gábor felszólalását a függelékben közlöm. Kézirata már csak azért is érdekes, mert precízen jelölte, hogy mit hagyott ki és mit tett hozzá. Érveléséből érdemes itt is idézni az utolsó előtti bekezdést:

„Nem tudom, hogy a bizottság t. tagjai előtt mennyire ismeretes a Kis-Balaton tudományos jelentősége, erre kiterjeszkedni nem kívánok. Magam részéről még csak annyit jegyeznék meg, hogy ennek a kérdésnek nem megfelelő megoldása hasonló lenne ahhoz, mintha az amerikai Jellowstone (!-NDI) nemzeti parknak, vagy az ugyancsak amerikai Josemite

338