Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Nagy Domokos Imre: A Kis-Balaton 1945 és 1952 között
tudományos értékeit csak a jövedelmezőség kiapadhatatlan forrásaként kezelték. Lehalászták a Zalát, a Kis-Balaton nyílt vizeit, nyakló nélkül aratták a nádat, a sást, halásztak, vadásztak és irgalmatlanul pusztították a Kis-Balaton természeti értékeit. Ezeknek a különleges értékeknek a védelme érdekében a tudósok, kutatók több ízben fordultak a terület tulajdonosaihoz, de a kultúra és a tudomány érdekei iránt megértésre nem találtak, sőt mindannyiszor merev elutasításban részesültek. A népi demokráciában a természeti értékek megőrzése biztosítva van. Természetvédelmi őrök ügyelnek a terület háborítatlanságára. A terület szakszerű kezelését a Keszthelyi Állami Erdőgazdaság látja el. A tudományos intézetek, különösen a Természettudományi Múzeum és a Madártani Intézet kutatói gyakran felkeresik a Kis-Balatont, és megfigyeléseket, vizsgálatokat végeznek itt. A Szovjetunió természetvédelmi területeinek példája nyomán ebben az esztendőben a tudományos kutatómunka elősegítésére és zavartalan biztosítására célszerűen felszerelt megfigyelő- és kutatóházat építünk itt a tájba illeszkedő stílusban.”10 Hát bizony ez a kicsit is hozzáértő (vagy akkoriban még nem élt) olvasó számára eléggé „meredek”, de hát vegyük figyelembe a megjelenés időpontját, meg hogy ugyanezen lapszám előbbi oldalain Sztálin nyelvtudományi munkásságát méltatták és „a genetika reakciós áltudományát” bírálták. De azért sajnálom, hogy nincs már kitől megkérdeznem: mennyiben gondolta ezt Kenyeres Lajos akkor komolyan. (Ő „megbízható elvtársként” került oda a „reakciósok ellenőrzésére” - hogy idővel a magyar természetvédelem legharcosabb szakembere váljék belőle.) Ugyanebben az évben jelent meg (az impresszum szerint 4000 példányban) a Tildy-Vertse szerzőpáros Kis-Balaton-könyve, hasonló kiállításban, mint előző évben a Fehértó. (Gondolom, sorozatnak tervezték, de több nem jelent meg.) A magyar viszonyok között színvonalas kiállítású könyv ára 51 forint volt. (Nem kis pénz volt ez akkoriban.) De így is elfogyott. Leíró és elbeszélő részei nagyon jók, történeti áttekintése azonban elnagyolt, felületes. Hogy többet ne mondjak: a védetté nyilvánítás évét Vertse 1949-ben, Tildy 1950-ben adta meg...11 Az első összefoglaló, szakszerű és mégis olvasmányos természetvédelmi munka 1960-ban jelent meg Kenyeres Lajos és Tildy Zoltán tollából. Ebben már reálisabb a kis-balatoni helyzet ismertetése. ,A Kis-Balaton védelme érdekében az elmúlt évtizedekben többször szót emeltek, de számottevő eredmény nélkül. A felszabadulás után népi demokráciánkban a Kis-Balaton 2500 kát. hold kiterjedésű területe ma már a ritka és különleges vízimadarak háborítatlan otthona.” „Sok ellenség veszélyeztette a különleges természeti ritkaságok e tárházát. Még a védettség kezdetén is orvhalászok és orvvadászok sűrűn látogatott, kedvelt tanyája volt e sok zsákmányt kínáló mocsaras vidék. Nemegyszer felgyújtották a nádast, s ezzel mérhetetlen károkat okoztak. A természetvédelmi őrök a helyi rendőrhatóságok segítségével mentesítették a Kis-Balatont a hívatlan, kárt okozó vendégektől, de azért így is megtörténik, hogy vigyázatlanságból, minden ellenőrzés mellett is tűz támad valahol.”12 Jó néhány évvel később a Veszprém megyei Múzeumok Közleményeiben két dolgozatot is szenteltek a Keszthelyi-öböl problémájának. A Füzes F. Miklós - Sági Károly szerzőpáros érdeme, hogy pontosan megadták Castelli cikkének lelőhelyét.13 332
