Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Füzes Miklós: A magyarországi németek meghurcolása Délkelet-Dunántúlon a második világháború alatti és a befejezést követő években. (Ahogyan azt a történész és az eseményeket átélő látja)
A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK MEGHURCOLÁSA DÉLKELET-DUNÁNTÚLON A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ALATTI, ÉS A BEFEJEZÉSÉT KÖVETŐ ÉVEKBEN (Ahogyan azt a történész és az eseményeket átélő látja) FÜZES MIKLÓS Történeti áttekintés A magyarországi németség sorsdrámáját többnyire önmagában szokták tárgyalni, mintha az független lenne a nemzetközi, illetőleg a belföldi szituációktól. Az egyoldalúság további motívuma az, hogy a történtekért a felelősséget egyedül a magyarországi németségre hárítják, és velük szemben ezen az alapon történt kollektív felelősségre vonást „igazságosnak” tartják. A kérdés azonban sokkal árnyaltabb. A magyarországi németség sorsa egyrészt nem választható el Magyarország sorskérdéseitől, másrészt meghatározott a bel- és külpolitikai adottságoktól, így az egyre radikálisabb, illetve totalitáriusabb hatalmak kiépülésétől, majd a két szélsőséges ideológiát megvalósítani kívánó erők politikai és fegyveres összecsapásától. Ilyen feltételek között az amúgy is igen érzékeny nemzetiségi együttélés komoly próbának volt kitéve. Törvényszerű, hogy abban „repedések” jöttek létre, és az alapvető érdekek összeegyeztethetetlenné válásával, a „repedések” „törésvonalakká” erősödtek. A trianoni békeszerződés nem csak a magyarságot sokkolta, hanem - bár ez keveseknek tűnt fel - a németséget is. Az 1910-ben még 1 903 357 főt kitevő németség száma a megcsonkított határok között, mivel azt az etnikai határoktól függetlenül alakították ki, 554 237 főre olvadt1, vagyis a korábbinak csak 29,1%-át tette ki. A megmaradtak csaknem teljesen szórványként, magyar és más etnikumok közé ékelve, vagy éppen azokkal együtt élték tovább életüket. A hogyan tovább kérdése nem csak a leszakadt német tömbök, hanem az ország megváltozott területén maradottak vezetői között is felmerült. A trianoni határokon belül maradt németség sorsa tulajdonképpen már ekkor megpecsételődött. Elszakadtak, vagy gyengültek a gazdasági, a politikai és a kulturális szálak. A hazai németségnek ugyanis nem, vagy alig volt hazai neveltetésű értelmisége. A történelmi Magyarországon élő németek politikusait is nagyrészt a bácskaiak, a bánátiak, a szászok adták. Az egyetlen, jórészt érintetlen német tudattal a nyugat-magyarországi német falvak lakói rendelkeztek. Erős, a magyarországi németekhez tartozó csoporttudattal rendelkeztek még az észak-bácskaiak. Erős csoporttudattal rendelkeztek az ún. Schwebische Türkeiban, Baranya, Somogy és Tolna megyékben élők is, de ők már jobban magukra voltak hagyva. Nagy tömegük ellenére - értelmiségük asszimilálódása, és szegényebb gazdasági helyzetük miatt - a századforduló körül már az ő asszimilálódásuk is 311
