Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Kaposi Zoltán: Népességnövekedés és paraszti földhasználat a vrászlói uradalomban a 19. század első felében
népességnagyságnak felel meg.4 Egy másik elmélet szerint viszont - regresszív módszert alkalmazva — az egyetlen biztos forrásnak számító II. József-féle összeírásból kiindulva, s levonva a betelepültek számát, a 18. század eleji magyarországi népességet nem lehet 5,5 milliónál kisebbre becsülni, még úgy sem, hogy figyelembe vesszük a század két nagy epidémiajárványának következményeit is.5 Ezt az eredményt alátámasztják kisebb vidékek családrekonstrukciós analízisei, egyes városok anyakönyvi vizsgálatai stb. A népesség fejlődését tekintve Somogy vármegye a török korban nem volt kedvező helyzetben. Területét állandóan átjárták a 16-17. századi harcok aktív résztvevői, az 1550-es évektől pedig a vármegye végérvényesen betagolódott a hódoltsági szervezetbe.6 Szigetvár 1566-os és Kanizsa 1600-as eleste után jó hatvan évig nem volt nagy hadjárat ezen a vidéken, de a századvégi visszafoglaló hadjáratok, illetve a 18. század első évtizedének harcai (Rákóczi-felkelés, rácdúlások stb.) újra erősen visszavetették a megye lakosságszámát. Az 1696-as kamarai felvétel és az 1715-20-as országos összeírások adatsorai is egy lepusztult terület képét sugallják, akárcsak az egyes uradalmak belső felvételei. A források tehát elég egyöntetűek ebből a szempontból, ami még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy az adóösszeírások nem feltétlenül megbízható kútfők a népességnagyság megállapításánál. Egy azonban bizonyos: a vármegyében rendkívül nagy munkaerőhiány volt ebben a korban, s ez elkerülhetetlenné tette az élőmunkaerő betelepítését.8 A vármegyéről írtak teljes egészében megfelelnek a vrászlói vidékről mondhatóknak. Említettük már, hogy Vrászló közvetlenül Kanizsa mellett feküdt, s ez azt eredményezte, hogy amíg Kanizsa vára a 16. században tartotta magát, addig Vrászló és Path az összeírásokban faluként szerepel. Amikor viszont a vár elesik, akkortól a falvak is praediumként vannak felvéve. Vélhetően teljesen lakatlanná vált a környék, hiszen az említett 1696-os kamarai és az 1715-20-as országos összeírás nem is említi nevüket. A birtokjog biztosítása s a Lengyel család visszaköltözése viszont fölvetette a terület hasznosításának kérdését, így nem véletlen, hogy a 18. század húszas-harmincas éveiben már élő ember is feltűnik a környéken. Egy • 1722-es vármegyei összeírás szerint egy Thury nevű család három tagja élt a vidéken, akik tulajdonosként semmiképpen, valószínűleg inkább bérlőként gazdálkodhattak.9 Ezt az adatot megerősíti egy 1760-ban felvett határjárási per több vallomása, amikor is az öregebb környékbeli lakosok úgy emlékeztek, hogy mintegy húsz-harminc évvel ezelőtt „Thury uram itt szántogatott”.10 A Thury család tagjai az 1760-as években már a szomszédos Nemesdéden éltek, vélhetően abbahagyták vrászlói gazdálkodói tevékenységüket. Mindenesetre tény, hogy a Lengyel család az 1750-es években már a vrászlói és pathi birtokok jövedelmén osztozkodott, s ez azt engedi sejtetni, hogy valószínűleg fizetett munkaerővel folyhatott némi majorsági termelés, illetve a szomszédos falvaknak bérbe lehetett adni a legelőket, erdőket.11 Úrbéressel azonban először csak az 1752-es sedriális anyagban találkoztunk, ami szerint Vrászlón már kettő, Pathon pedig hét zsellér élt.12 Feltételezve, hogy betelepültekről, s így általában kiscsalá- dokról van szó, a kilenc zsellér család már mintegy harminc-negyven fős itt élő népességet adhatott. Innentől kezdve elég folyamatos a népesség szaporodása, mit jól mutat az is, hogy 1767-ben az úrbéri felvétel szerint Pathon már 10 telkes jobbágy és hét zsellér élt, Vrászlón pedig 2 telkes jobbágy mellett három zsellércsalád található.13 Vagyis szemben a század első harmadának néptelenségével szemben, 1767-ben már kb. 90-100 fős népességet regisztrálhatunk a két falu környékén. 178
