Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Kiss Z. Géza: Iratok a Dráva-völgyi állatkereskedelem történetéhez
Kun Tamás és társai válasza Váczi Péter és társai panaszára (10) 1811. november 7., Vajszló Tekintetes Úriszéki Váczi Péternek és társainak a rajtunk való keresete miatt alázatossan nyújtjuk a Tettes Törvényszék eleibe im ezeket: 1. Melly napon, mi előszer a sertéseket őtölük kértük, tartották végképpen és utolsó árát 460 forintokon; másnap Váczi Péter elindult Kanisa felé a nagyszámú és árru marha miatt a vásár állapattyát látni, s még útjában, Bogdásán (:melly ide csak egy stáció:) megértvén azt az onnan fejjül jött emberektől, hogy a sertés ára nagyon alá szállott, azonnal bizonyos fogadott posta által adott hírt azon dologrul pajtássainak és megintette őket, hogy a sertéseket ahhoz képpest, amint lehet, csak adják el nekünk. — így adták osztán nékünk 430 forintokban párját, mikor ők már tudták a rossz hirt. Mi elmentünk az alku után vélek Oszróba, hogy ottan lévő adóssainktól pénzt felvé- vén, előpénzt fogunk nékik adni, azonban ott, miképpen ők, úgy mi is megértvén a Kanisa felől jött rossz szelet, azonnal a sertésekről lemondottunk és soha feléje sem mentünk, amint eddig is a mi kezünkben egy óráig sem voltak. 2. Ők a marhát tartották mintegy tiz vagy tizenkét napig, akkor elmentek Siklósra azon Márkó nevű kereskedőhöz, akitől vették és visszaadták néki, amint mondják, 4000 forint veszteséggel, de minket oda nem hívtak, mert akkor már nem is tartottak minket úgy, mint társakat, mivel 100 forint előpénzzel mi a sertéseket mindjárt visszahagytuk, hanem azután később gondolták, hogy a veszteségbe minket belehúzzanak; ha akkor minket ilyen szándékkal odahívtak volna, inkább a sertéseket átvettük volna, mintsem itten helyben 2000 forint veszteséget magunkra vállaltunk volna. 3. Az ilyen nagy változó történetekben ő maga Váczi Péter két fogás sertéseket visszahagyott épp azon időben, úgy mint 20 darabot, Naszvadi Jánosét, amelyen 100 forint előpénz volt, azt is fortéllossan visszacsalván, a sertéseket odahagyta, úgy Tótfalusi Jánosét, melyeket már egynéhány napokon kukoriczázott, visszaverte, más egy falkát pedig, melyet társai 1500 forint letétele mellett eladtak, erőszakosan visszavette; mint az erről való panasz legközelebbi alkalmatossággal Tettes Uriszék előtt megfordult. 4. Egyéb eránt, mint közönséges törvény volt közöttünk, hogy ha valaki, valamely marhát megalkudott, s arra előpénzt adott, ha osztán visszahagyta, az előpénzét elvesztette és azzal beérte. Vélünk is éppen igy történt a dolog, csak későbben gondoltatott, hogy a nagyobb veszteségben is részeseknek lenni Ítéltetünk. Ezek szerint alázatosan könyörgünk a Tettes Uriszék előtt, az ellenünk tett vád alól teendő feloldoztatásunkért. Vaiszlo, die 7. Novembris 1811. BML. PAK. VU. Úriszéki ir. 17/1811. (Eredeti kérelem.) Kun Tamás, SántaJosef és Babos János hídvégiek 156
