Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)

Kiss Z. Géza: Iratok a Dráva-völgyi állatkereskedelem történetéhez

Tilos erdők rendjének bevezetése megnehezítette az állattartást. Csökkent az árukínálat, drágultak a kereskedelem rezsiköltségei. Ezen a bázison bontakozott ki az egyes kereskedők és csoportok között a mind gátlástalanabbá váló küzdelem a lehetőségek maradékáért. A halmozódó követelések miatt végül a hatóság is elszánta magát, hogy bíróilag rendezze a gazdasági viszonyokat.

Például szolgálhatott volna kereskedőtársai számára a 4. számú iratunkon szerfelett könnyelműnek tűnő ifjú Kámán István, akinek sorsa a századelőn pecsételtetett meg. Fájdalmasan panaszolja József öccse már 1804-ben, hogy házuk és minden jószáguk a „creditorok között felosztani rendeltetett”, ő pedig, aki sohasem kereskedett, a jobbágyi kötelességek teljesítésének lehetőségétől megfosztva, zsellér sorba került.1

A fentebb megismert kereskedők legnagyobb része követte Kámán Istvánt a tönkremenés útján. 1818-ban szenzáció számba ment vajszlói Babos János vagyonának elárverezése. 600 forintos kikiáltási árral indulva, 12 kalapácsütés után, 931 forintért kelt el a parókiához hasonló háromszobás, padlós, stukatúros háza; heten versengtek a „Diófából pallérozott (68 forintos) almáriom”-ért; 32 forintért vette meg a híres zsebóráját Gindel András waldbereiter... Az árverés végül 1236 forint, 45 krajcár bevétellel zárult.48

A gyakran szerepelt Kis Tót József vagyonának sorsáról Tóth Dániel vajszlói bíró, két esküdt és három szomszéd bizonyítja: „...minden jószága és épülettye elvétetett és nem maradt nékiek (a családnak) semmi is”.

Az úriszék nem védte meg segítséget kérő fiait apjuk könnyelműsége ellen,49 ezért íratja a nevét viselő idősebb fia 1837-ben: „Minékünk nem maradt meg semmi (csak), ami tsekénsig (sic) volt, mint kapa, kasza, fejsze, szekér és taliga... jatyánk nem szerzett semmi effélét”.50

Kisebb fia a Vajszlói Krónikában már általánosítható módon összegezte apja (és sorstársai) tragédiáját:

„Mert utób szükség let a vig haja heje,

Eladatott háza, kit vett, nintsen heje,

Azután sellér lett, nints matska, se kutya,

Ternatzra ment lakni, lett egy füstös kutya.

De a tselédgyeit oda nem vehette,

Ott is rósz polgár volt, ura haza verte.

A százados álmot, hogy munka nélkül is lehet boldogulni, akkor a kibontakozó kapitalizmus üzleti racionalitása zúzta széjjel. A 19-20. század fordulóján az erősen fővároscentrikus közlekedéspolitika megváltoztatta a kereskedelem fő irányát; Trianon pedig csak a történeti Magyarország utolsó határának hagyta meg a Drávát, de a századokon át zavartalan interetnikus kapcsolatokat szétrombolta.

143