Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
18. Kisovics József és Gáber Lajos plébános utolsó ferences atyái: P. Gazdag Gábor és P. Rogán Rajmund Gazdag páter nemcsak Pusztayt szolgálta, hanem egy ideig Kisovics Józsefet, a tehetséges lelkipásztort is. Gazdag atya Kisovics első két évében kisebb megszakításokkal működött még Sárdon 1851. júniusig, aztán átadta helyét a keszthelyi születésű P. Rogán Rajmund- nak, aki 34 évig szolgált Sárdon: 1851-től 1884. márc. 10-ig, haláláig. Kisovics 1849-1874 közt, Gáber Lajos pedig 1874-1902 közt volt Nagybajom lelkipásztora. Az ő idejére esik Rogán atya halála 1884-ben. Hová helyezték el innét Gazdag Gábort, nem tudjuk, de az tény, hogy 18 éves működése nyomot hagyott a falu életében. Rogán 34 éve még jobban hathatott a sárdi hívekre. Agyvérzésben halt meg 64 éves korában. A csökölyi esp. plébános, Király István temette. A sárdi temetőben nyugszik Pápa István tanító mellett, aki kortársa volt. 1974-ben sikerült egy szép, közös síremléket állítani a szerzetes és iskolai tanító földi maradványai fölé. Természetesen más páterek is meg-megjelentek Sárdon: még Gazdag évei alatt P. Futó és Simon, sőt Futó Dam. János csombárdi káplán Kisovics első évében újra felbukkan. Még Rajmund érkezése után is látni fogjuk néha a távozó P. Gazdag Gábort is. 1855-ben a sörnyei házi káplán, P. Nemes Barnabás segít keresztelni, sőt 1856., 1857., 1858., 1861-1866. években is itt található Rókán mellett. Úgy látszik, 1867-től már nem kap segítséget, mert Rajmund atya egészen egyedül marad 1884-ig, haláláig.101 A néphagyomány is úgy tudja, hogy Rogán volt az utolsó sárdi ferences káplán: utána Kenyeres Lajos is, Stankovics József is egyházmegyés papok voltak. Úgy mondják, hogy a ferences rend akkoriban szüntette be szerzeteseinek az ilyen szétszórtan való vidéki működését, mert ez a rendi szellem rovására ment... A sárdi halotti anyakönyv 1884-ben 64 évesnek mondja, és így 1820-ban született, mint ahogy kérésemre a Keszthelyről kapott keresztlevél is igazolja ezt. így tehát amikor 1851-ben Sárdra helyezték, 31 éves volt. A megjegyzések rovatában ezt olvassuk: „Mint udvari káplán 34 évig foglalkozott a hívek lelki gondozásával. ” Mivel a hirtelen támadt agyvérzés miatt szentségekkel nem tudták ellátni, ezért írta be mentségére a plébános: „Halála hirtelen történt”... Valójában már 1850-ban itt volt Sárdon, Kisovics érkezése után, bizonyára Gazdag páterrel együtt. 5 év múlva, 1855-ben ment végbe a félelmetes nagy kolerajárvány. Ennek emlékére épült a falu központi részén a Rókus-kápolna is. Rogán atya nem kapta meg a járványt, pedig igen sokat temetett, míg Pusztay már az 1849-es kolerát sem élte túl. A halotti anyakönyvből tudjuk, hogy 1855-ben csak Sárdon 107, Vrácsikon 29 halott volt, együtt: 136, a születések száma viszont csak 45 volt Sárdon, 16 Vrácsikon és Szövécs-pusztán 7, összesen 68... A halálozás tehát kétszeres... Elgondolhatjuk, mekkora gondot jelentett Rogán atyának és az akkori tanítónak, Puska Károlynak a rengeteg temetés és az a félelme, hogy bármikor ők is megkaphatják a fertőzést. Kétségtelenül legfélelmetesebb élménye lehetett Rogán atyának a rablók sörnyei garázdálkodása... Vésseyné Somssich Ágota számol be részletesen az esetről, mikor Somssich Miklós csaknem meghalt a baltaütések következtében. 1863. dec. 10-én egy 4 tagú ~6
