Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
banda hatolt be az úr szobájába este 7 órakor. A könyvtárszobában tartózkodott éppen Miklós úr, házi káplánja, Rogán Rajmund olvasott fel neki éppen egy könyvből, s a csendes téli estén velük volt még házi gondviselője, ispánja és írnoka, vagyis öten az asztal körül. Az egyik a szakácsot puskával kényszeritette, hogy vezesse az úrhoz őket. Pénzt követeltek. De mivel nem voltak megelégedve a 297 ft készpénzzel, káromkodva egyik odacsapott baltával az öregúr fejéhez és a balszeme felett a homlokát megvérezte, mire az öreg a zsebében levő kulcsot a rablónak átadta, majd házvezetőjének meghagyta, minden szekrényt nyisson fel, hadd lássák, nincs több pénz itthon. A cassában volt 730 ft, azt is elvitték, aztán aranyat, ezüstöt követeltek, sőt a balta lapjával verni kezdték Miklós urat, aki kétszer is összerogyott az ütések alatt, de eszméletét nem vesztette el. 1/2 9-ig kínozták az öreget, feldúlták az egész házat, az éléskamrát is kifosztották és aztán elmentek. A fején levő sebeken kívül bal előkarjának mind a két csontja eltörött, s hátára, vállára s vékonyára hullott súlyos baltacsapások folytán tüdeje is megsérült.102 Vésseyné azonban nem tud a népi hagyományról, a rablók kivégzéséről. Egy értelmes, idős asszony, özv. Ernyes Józsefné, akinek férje a haláláig szolgálta a Somssich családot, 1975. szept. 4-én beszélte el nekem, mikor már sárdi plébános voltam, amit édesanyjától hallott. Ti. ő 3 éves ölbeli gyerekként nézte végig a rablók felakasztását. Hatalmas sokaság jött össze nézni az akasztást Sörnye déli végében, egy kis emelkedőn, melyet ma is Akasztó dombnak neveznek. Az akkor már létező sörnyei kápolnában meggyóntak (bizonyára Rogán atya volt a gyóntató!), aztán kocsira rakták őket. Egyik már útközben meghalt, a banda női tagja, Kulcsár Treszka azonban úgy menekült meg a kötéltől, hogy a tömegből valaki fehér kendőt lobogtatott neki, így kegyelmet kapott, mert feleségül vette az illető gazdaember. Viszont rásütötték a bélyeget, és ha újra vétkezik, tényleg kivégzik.103 Gondolhatjuk, P. Rogán mit élt át Sörnyén azon az estén. Vajon sejthette-e, hogy esetleg bizonyos körök bosszúja volt ez a rablótámadás Miklós úr ellen, akiről köztudomású, hogy hallatlan akaraterővel és szervezéssel tudta összevásárolni a megyében eladó birtokokat, s aki a szomszédos vrácsiki urasággal, a Noszlopy család tagjaival perben és határvillongásokban volt éveken át... A/- is lehet, hogy csak a rablók egyéni akciója volt. 1884-ben a Somogy újságban a következő méltató cikk jelent meg a sárdi házi káplán haláláról: „t Rogan Rajmund Ferenc a saárdi Somssich ház káplánja közelebb (ti. nemrég!) meghalt szélhüdés következtében. A derék papot nemcsak a Somssich család áldja emlékében, melynél 34 évet töltött el, hanem ismerősei, barátjai, kik nemes szívét, erényeit ismerték. Temetésén Király István csökli esperesen kívül több lelkész vett részt s nagy közönség kísérte koporsóját. Legyen áldott emléke.”104 Ezzel a halállal megszűnt a sárdi szerzetesi káplánság, és amint mondottuk, egymás után két világi házi káplán volt itt, hogy aztán 1914-ben ez a vonal is megszűnjék. Szerencsére 1920-ban dr. Schoderbeck Lajos a fehérvári egyházmegyéből kénytelen volt eljönni (19-es üldöztetés stb.) és a veszprémi püspök adta neki Sárdot előbb csak udvari káplánságként, majd 1923-tól önálló anyakönyvezéssel. így lett Nagybajom egykori filiája plébániás hely, mint ahogy a középkorban is az volt. 1784-től ennyit kellett várni az önálló plébániára. 1884-ig azonban hűségesen teljesítette hivatását a sárdi házi káplánság ferences pátereivel... 77
