Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
vezetnek. Ezért kéri, „ut etiam finito Novitiatus anno sine Conventu, qui Bonificatio- nem Mendicationis sat sat exiguam habent, aggravio sustentari possint”, vagyis: mikor befejeződik a noviciátus éve, konvent nélkül is eltarthatok legyenek, mivel az egyes kolostorok jóváhagyott koldulási tere elég szűkös, így nagyobb támogatást kér a ferencesek számára, ha egyszer már igénylik a házikáplánságra az atyákat.81 Később majd az lesz a rend fő érve a helyi lelkészségek ellen, hogy a kolostorból kiszakított rendtag lelki élete kerül veszélybe, mint ahogy már az 1700-as évek vége felé lesz példánk arra, miképpen okoz a világiakkal való szorosabb kapcsolat nem egyszer botrányokat is - a hitélet rovására. 1794. febr. 16-án kelt és márc. 10-én érkezett csak meg a püspökségre a csökölyi plébános és kerületi esperes, Ebergényi József levele latin nyelven. Ebben őszintén feltárja azokat a botrányokat, szerzetesi visszaéléseket, melyeket a nagyatádi ferencesek okoznak. Ezekről hallgatnia már nem lehet, főleg a horvát ajkú prédikátorokról van szó. E tanulmány keretében nem fér el a hosszú levél ismertetése, de azért a lényeget kiemeljük belőle, mert hiszen részben nem egyszer Atád is adott házikáplánt Sárdnak, részben pedig Atád nincs messze hozzánk, így az ottani ferencesek rossz híre Sárdra is eljutott, és nem kis lelki kárt okozhatott. A botrány azért volt nagy, mert magát a kolostor „praesidesét”82 vádolják, hogy eg)' fiatal özvegyet teherbe ejtett. A gyerek eltartására a megyéhez is kérvény készül. A történet azzal kezdődött, hogy egy triturátor, vagyis cséplőember feleségét hozta ide a ferences házba szakácsnénak, aztán kialakul a páter és az asszony közt a bűnös kapcsolat. Egyik horvát hitszónok is bűntársa lett. Az atádiak, főleg a kocsmákban erről beszéltek napról napra. Ezért jött személyesen P. Vutsák Amandus 70 éves „definitor”83 Nagyatádra. A szakácsnőt éppen a páter szobájában találta, ezért határozott parancsára a nőt kitoloncolták a városból, és eljárást indítottak a bűnös szerzetesek ellen is.8'1 A bűnös nőt Ötvöskónyi irányába hajtották ki Atádról és közben két korbáccsal ütötték. Czinderi uraság rendelkezett így. Bizonyára a két ferences is hasonlót érdemelt volna. Ezzel a botrány lassan megszűnt Atádon és vidékén. Kadarkúton ezzel szemben a buzgó Páter Gácsi Zakariás volt a házikáplán a Szalay nevű családnál, ahol az özvegy úrnő gyermekeit tanította és a hívek szükségleteit is ellátta. Az asszony könyörgő levele megmaradt szintén a ferences akták közt: 1791. dec. 20-án a provinciálist kérlelte, ne helyezzék el innét e jó atyát, mert nagy szükség van reá. Az úrnő óhaja nem teljesült, mert a felettes úgy döntött, hogy Csombárdon lesz házikáplán. Később Toponárra akarta helyezni, s mivel nem ment, azt hitte, engedetlenségről van szó. Hamarosan kiderült, hogy súlyos betegsége után meghalt és így a dispoziciót nem tudták rajta végrehajtani.81 A beteg páter ugyanis Csombárdról a segesdi kolostorba hozatta magát, és itt halt meg 1798. dec. 21-én.86 Nyugodtan állíthatjuk, hogy az esetek többségében helyt álltak állomáshelyükön a páterek, és csak kevés olyan akadt, mint a két magáról megfeledkezett atádi szerzetes. 13. Papp József bajomi plébános és a sárdi házikáplánok Patyi Antal halála után egy buzgó plébános került Bajomba, Papp József személyében. így nyugodtan mondhatjuk, hogy a sárdi házikáplánokkal is zavartalan volt a jóviszonya. 70
