Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
1805-1820 közti plébánossága alatt először is P. Taddeus vagyis Tádé atya működött itt 1810. végéig, P. Vince és Bernát pedig 1810 után kezdik meg működésüket. Ezen utóbbiak vezetéknevét is ismerjük: Baksay Vince és Gáspár Bernát a polgári nevük. Az elsőről már hallottuk, hogy miként Szabó páter, ő is a sárdi temetőben kapott nyughelyét 1833-ban, vagyis hosszú ideig volt Somssichék szolgálatában. Ezt nem úgy kell értenünk, hogy kizárólagosan csak Baksay volt Sárdon, mivel pl. 1814-ben is találkozunk itt Tádé atyával, 1817-ben pedig P. Megy- gyesi Honorius szolgál itten, aki rendszeresen dolgozik a sárdiak és vrácsikiak lelki üdvén. Az anyakönyvek elárulják ezt: 1819., 1820., 1821-ben is itt van, sőt amikor Nagybajomban őrségváltás van, vagyis Papp József elpályázott innét és Gerócs János került a helyére, P. Honorius látja el átmenetileg a plébánia teendőit is. Bizonyára ismerte a bajomi körülményeket, s így megértette, miért kérte el magát e jó pap innét. Baksay tehát ezekben az időkben nem volt Sárdon. Papp plébános alatt ment végbe az 1815. évi Visitatio Canonica, előző évben, 1814-ben pedig végre befejeződött a sok évig tartó napóleoni háború... A Visitatio után már 2 év múlva, 1817-ben a Püspöknek megírta Papp József, hogy azért vágyik el Bajomból, mert eretnekek és pereskedő földesurak közt 12 évet töltött már el és ez elég volt. 1820-ban aztán Igalba került.8 A sárdi ferences atyáknak ilyen tekintetben egészen más helyzetük volt: itt nem voltak soha másvallásúak, a bajomi problémák itt nem fordultak elő, Somssich úr pedig mint a katolikus hit védője, mindenben a páterek kedvében járt. Az 1815. évi Visitatio latin szövegében azonban találunk végre utalást a sárdi házikáplánságra is: e filiális templomban - írja a jegyzőkönyv - az istentiszteleteket vasárnap és ünnepnapokon a házikáplán (per Capellanum Domesticum) végzi azért és úgy, ahogy a máterben is, csupán a régi szokás szerint (pro more veteri) az előbbi, 1778-as Visitati értelmében minden 3. vasárnap köteles a bajomi plébános Sárára jönni és plébánosi miséjét elvégezni, de csak akkor, ha a sárdi uradalom közben nem tudna házikáplánt tartani. Amíg azonban ilyen van, addig a sárdi mise mindig 10-kor van. Ezen szentbeszédet mond... 3 órakor pedig litánia és keresztény oktatás, pontosabban a litánia az oktatást követi. Hétköznap hol korábban, hol későbben a földesúr tetszése szerint van mise „per Capellanum Aulicum”, az udvari káplán végzi.88 E jegyzőkönyv érdekes még abból a szempontból is, hogy összehasonlítható benne Nagybajom lélekszáma Sárdévai: míg ugyanis otthon a protestánsok mellett csak 476 katolikus van, addig Sárdon 660... Nem csoda, ha már az említett 1784-es tervezet Sárdon plébániát javasolt. Az 1815-ös Visitatio számadatai ugyanis csak azokra vonatkoznak, akik bérmálás szempontjából szóba jöhettek, így ennél több volt a katolikusok száma. A 800-as szám már 1784-ben reális volt. 14. Súlyos összeütközés Gerócs János és a sárdi nép között Papp József 1820. dec. 8-tól volt Igái beiktatott plébánosa. Mivel Nagybajomba az új pap, Gerócs János csak 1821. jan. 20-án érkezik, ezért az átmeneti időben a sárdi házikáplán, Honorius atya látja el a plébániai teendőket is. Érdekes viszont, hogy a keresztelési anyakönyvben csak 1821. ápr. 2-án olvashatjuk nevét egy vrácsiki gyermeknél. Gerócs alatt is Honorius van Sárdon, de már 1822. jún. 10-én Baksa Vince atyát találjuk a helyén, akit korábban Baksay néven is emlegettek. Közben 71
