Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
1652-re a templom és kolostor nagy vonalakban már készen állott. A püspök búcsút is kért Rómától erre az évre X. Ince pápától: 1652. máj. 22-én a pápa Sarlós Boldogasszonyra, a templom védőszentjének ünnepére engedélyezte ezt. 1673-tól pedig a sümegi plébániát is vezették anyakönyvezéssel együtt. A szalvatóriánusok azonban csak 1689-ig lehettek Sümegen, s ez időpontig nemcsak Sümegen okoztak nagy lelkiváltozást, hanem a vidék protestánsai közül is igen sokan megtértek. Jellemző az akkori óriási paphiányra és a protestáns lelkészek bőségére, hogy még a püspöki birtokon, Csehin is voltak más vallásúak. Szülőfalumról, Nagygörbőről is hadd jegyezzem meg, hogy éppen a sümegi ferencesek hatására tért át a faluval együtt az ismeretlen nevű evangélikus licentiátus... Takáncs Ince bőséges leírását a ferencesek ekkori működéséről most nem közölhetjük, mert Andocs megértése miatt sokkal fontosabb megtudnunk: miért került a mariánus rendtartomány kezére Sümeg... Széchenyi György később győri püspök és kalocsai érsek, majd 1685-ben esztergomi érsek lett. Nem sokat gondolhatott a sümegi alapításra, mert az események forgatagában élő főpapot és zászlósurat az országos és katonai ügyek foglalták le. 1670-ben megdöbbentette őt is a Wesselényi-féle összeesküvés. Ilyen légkörben szívesen gondolt kedves sümegi kolostorára és a jó szalvatóriánusokra. Közben azonban 1689-ben létrejött az ún. Lazari-féle döntés, és ez a sümegi rendházat a ferencesek mariánus ágának ítélte oda,aszalvatóriánusoknak pedig az ország északi tájaira kellett húzódniok. Erre a területi megosztásra azért volt szükség, mert ez időben már több provincia alakult ki a ferencesekből: a már ismert két tartományon kívül a horvátországi Sz. László (ladislaita) ág is terjeszkedett. Minthogy pedig az országon belül szétszórtan egymás mellett helyezkedtek el a kétféle tartomány kolostorai, nem egyszer bántó súrlódások támadtak a kolostorok közt. Ennek megszüntetésére bízták meg Rómából Lázári Antal definitort a helyszíni vizsgálatra és a kolostorok és provinciák területi megosztására. 1689-ben Lázári összeírta a 4 tartományt Galgócon, és 1690-ben már a király (Lipót) is jóváhagyta. A szalvatóriánusok azonban nem nyugodtak bele a döntésbe. Mikor ezt látta Széchenyi prímás, rögtön írt, mint a zárda egykori alapítója a ferences rendfőnöknek, hogy ne a lázon- gókra hallgasson, hanem őrá. Takács kertelés nélkül leírta a tényeket: „Sümeg átadásánál sem viselkedtek a legszebben, mert a mariánusok elől még a harangot is ledobták a toronyból. Széchenyi Pál veszprémi püspöknek, mint ordináriusnak pedig Búzás Gáspár definitor a rendházba való bemenetelt is meg akarta tiltani és gátolni. A templom és a rendház dolgait pedig a zsidóknak eladták, s szinte kifosztották, a helyett, hogy a mariánusoknak adták volna... Sümeg ennek ellenére mariánus lett.32 Ugyanígy mariánus tartománybéli lett Andocs is. 1391-ben Zsigmond király a lövöldi karthauziaknak adományozta e falut, ahol már 1332-37-ben a pápai tized- szedők megfordultak, vagyis önálló plébániája volt. A ferencesek csak a török idők után kerültek Andocsra: 1716-ban gr. Volkra Ottó, a veszprémi püspök telepítette ide őket, számukra zárdát építtetett, s megbízta őket a plébánia vezetésével is. A középkori szentélyhez kapcsolt új templom 1742-ben készült el. A kegyszobor, régészek szerint, mintegy 700 éves, és a XIII. századbeli fekete madonnának hű másolata.33 Mivel a továbbiakban nem egyszer a szigetvári ferenceseket is érintjük, főleg a marcali egyezségben, megemlítjük, hogy Szigetvár már a Szent László-tarto- mányhoz tartozott, de a közbeeső Kaposvárott Andocs és Szigetvár osztozott. A szigetvári ferences kolostor és templom 1731-ben épült.3 *
