Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
I lunyadiak és Mátyás király pártfogolja őket. Jellemző ezek elterjedettségére: 1525- ben 10 őrségben 1472 testvér él az obszerváns provinciális vezetése alatt 73 kolostorban. 1533-ban azonban már csak 9 őrségük van 37 rendházzal - a török meginduló pusztításai miatt.28 A szerző elmondja, hogy a veszprémi egyházmegye területén Segesden, Kanizsán, Falkoson, Budaváron, Nyulak-szigetén, Székesfehérvárott és Keszthelyen, valamint Somogybán még Hedrehelyen voltak ferencesek. Keszthelyen már 1386- ban megalapította a ferences kolostort Laczkffy István erdélyi vajda, de a török miatt már 1552-ben elmenekültek innét az atyák, Kanizsa eleste után pedig végvárrá erősítették meg, Hedrehelyre pedig még inkább behatolt a török és a klastoromot megerősítette. Sümegtől délre Uzsa-Szentlélek kolostora eredetileg pálos volt, de az ob- szervánsok átvették tőlük és egyik őrségük székhelyévé tették. 1525-ben 8 kolostor tartozott ide 150 ferencessel, 1552-ben azonban már csak 2 konventje, 5 zárdája van, de maga Szentlélek már 1533-tól nem létezett. 1547-ben az egyre terjedő rablások miatt mennek el a többi barátok is innét. Szentgróton aránylag későn jelennek meg a ferencesek: Takács szerint 1516-ban, Holub szerint azonban már 1492-ben itt működik a szalvatoriánus provinciális, Soproncai István, a magyar tartomány vikáriusa. Sajnos a protestánssá lett földesurak, Hagymásyék kiűzték innét a ferenceseket.29 Ezenkívül még Pula helység mellett is volt ferences kolostor: Taládon, melyet a pálosok távozása után az obszervánsoknak adta át a Gyulaffy család. A zalai Tárnokon is volt élet: a Szentlélek-i őrséghez tartozott, és 1514-ben 14 szerzetes élt benne. 1565-ben itt is megszűnt a kolostori élet. Mint késői alapításról, Füssy a kallosdi kolostorról is szól.30 Dr. Hoss József Segesdről is megemlékezik:, ,A somogyi Segesd kolostora is középkori eredetű, és a török betörések idején kitartanak a végsőkig. 1559-ben a koppányi bég beüzenget Segesdre, 1564-ben pedig kénytelenek elhagyni a konventet. E szétszóródás után is működtek azonban Somogybán ezek a főképpen bosnyák eredetű atyák, akiknek nehezebb lelkipásztori kérdések megoldásában nem egyszer segítettek jezsuiták is”.31 A sümegi klastromról is szólnunk kell, hogy a mariánus tartományról és Andocs helyzetéről tiszta képet kaphassunk. Sümeg ferences kolostora Széchenyi György veszprémi püspöknek köszönheti alapítását (1648-1658 között). A püspök a szalvatóriánusokra gondolt az alapításkor. Ennek oka az, hogy „ő gyermek és ifjúkorában a szalvatóriánusok földjén élt” - írja Takács Ince -, ti. Szécsényben és Gyöngyösön. Itt látta azt a hősies életet, amelyet a két kolostor barátjai a protestantizmussal és a törökkel szemben megvalósítottak. Mikor Sümegen elfoglalta püspöki székét, a ferenceseknek nagy hiányát érezte: „A környék, maga a város iparossága is jobbára protestáns. A nagy paphiány kietlenné tette számára a székhelyén való tartózkodást. Alighogy a király veszprémi püspökké nevezi ki 1648. ápr. 18-án, hamarosan, és pedig ápr. 26-án Pozsonyból ír a szalvatóriánusok szakolcai káptalanjának, amelyben mindjárt ajtóstól ront be hozzájuk: rögtön kéri is, hogy legalább két embert küldjenek Sümegre, akik az Isten népének is szolgáljanak.” Lippay György prímást is felhívta közvetítésre. Ő is írt oda. A szakolcai káptalan figyelembe vette a kérést, de csak 1649- máj. 2-án megtartott összejövetel tudott válaszolni, s azonnal P. Szegedy Istvánt küldték egy társával, Sümegi Bonaventurával Sümegre, úgyhogy már „1652-től számítják a szerzők rendesen a ferencesek Sümegen történt megjelenését, valójában azonban - nem ugyan formális kolostorban már 1649-től fogva lakik itt, valószínűleg a várban, egy ferences atya társával együtt.” 54
