Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
jővén benne meg mosódtanak, vizét magokkal el vitték és hideglelésekbül és más közönséges nyavalyájukból meggyógyultanak... Kanizsa megvételétül fogva minduntalan hallotta hasznát lenni és az Emberektől ezen kutat látogatni.” 3. Katona Mózes 48 éves, Alsó Segesd. Lényegében úgy vall, mint a fenti és ő is róm. kát. hitű. 4. Gódán János 50 éves kálvinista, Alsó Segesd. Ugyanúgy. 5. Szarka Mihály 64 éves kálvinista is hasonlóképpen vall. 6. Katona Mihály 64 éves, ő is kálvinista, ugyanazt vallja. 7. KissJános 50 éves kálvinista megjegyzi: „nem tsak közönséges emberektül, de mégh az Török Pogántul is javós Kútnak tartatott légyen. Kire való nézve az Török is sokszor meg mosdódon benne. ” 8. N. Bogdán Dorottya, róm. kát., Magyar Miklós felsősegesdi özvegye, 76 éves. Az ő fiát „esztendeig lelvén a hideg másoknak tanácsábul ennyihányszor ezen Kútnak vizibül meg förösztvén másokat is tudott, látott és hallott az víznek ereje által megh gyógyulni, sőt még az Török is ÚJ holdra sokszor elment... helyre mosódni úgy egyik kocsi az másikát érné”. 9. N Bujtor Ilona, Kis János jobbágy neje F. Segesd rk. 60 éves. Édesanyja is súlyos betegségben volt, „álmában láttatott néki, hogy ha eő azon kutban megfüröd- nék tehát meggyógyulna, megh is gyógyula utána Istenen kívül csak ezen kút vize erejének tulajdonétván gyógyulását. De ugyan azon kutat is böcsületnek okáért meg csináltatta. - Attyától hallotta, hogy „még az Törökök is noha olyan alkalmatosságh az Fürdéshez nem volt, mellybül ki lehetne hozni, hogy mint egy gyönyörködésbül mentek volna, mind azonáltal sokszor járulának.” 10. N. Szalay Anna, Czompó Mihály rk. özvegye (kora?). Gyermekét 3 hétig lelte az hideg, őt magát 2 hétig, mindketten fürdés után meggyógyultak. Kicsi korától tudja, hogy „mások is hasznos erejű kútnak tartották lenni”, sőt édesapja e tanúnak testvérbátyját, akinek füle töve kifakadt „már az nyüvek is belé estek volt”, e forráshoz vitték, megmosták és meggyógyult. Azt is beszélte apja, hogy „egy beteges Török csináltatta volna az kutat, ki is sántasága és egisségtellensége miatt mint egy kétségbeesett egisséghe felől, de azon forrás kúthoz álmodván és meg fürödvén előbbenyi egisségére téré, s onnand terjedt ki ezen forrás kútnak tisztelete.”22 Nem csoda tehát, ha újabb két év múlva, 1744-ben már el is készült a dombocskán, a forrás felett a kegykápolna: „Alsó és Felsősegesd közötti mezőn, a Szentkuthoz közel áll a kegykápolna. Titulusa: Fájdalmas Anya. Széchenyi Antal emeltette 1744-ben. Barokk. Tornya XX. századi. Látogatott búcsújáró hely.”23 Források híján nem tudjuk megmondani, hogy amikor éppen emelkedőben volt Segesd búcsújárásár.ak népszerűsége, akkor döntött Sárd új kegyura nem sokkal 1740 után, vagyis éppen a kegykápolna építésének idején úgy, hogy szakít Segesddel és Andocstól kér ezután házikáplánokat... c) Fekete Márton bajomi plébános emlékezése 1744-ben. 1744-ben az egyes somogyi plébánosoktól igazolást kértek a ferencesek, Szent László-tartományának kolostorai, hogy a hagyomány szerint merre, meddig terjednek az ő határaik a koldulás, vagyis kolostori ellátás érdekében. Vajon Mesztegnyő is még e tartományhoz tartozik-e (tudjuk: itt 1740-ben telepednek meg a ferencesek és kezdenek kolostori életet!), és Kéthellyel, Nagybajommal, Lengyeltótival, Buzsákkal stb. együtt e táj fogadta-e mindig a barátokat e tartományból, ha koldulni jöttek?
