Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
3. A somogysárdi házikáplánság megszületése. A Somssich család érdemei. Az ősi középkori templom Amikor a kommunista rendszer 1950-ben feloszlatta a szerzetesrendeket, köztük a ferenceseket is, mérhetetlen károkat okoztak a rendelet durva végrehajtói a kolostori könyvtárak és levéltárak elpusztításával, megsemmisítésével. Éppen ezért nagy kincsnek számít, ha Veszprémben a kutató beletekinthet azokba a ferences aktákba, melyek éppen a somogyi kolostorokkal kapcsolatban közölnek személyi és anyagi ügyeket. Ezekből szerzünk értékes adatokat főleg a segesdi, andocsi, atádi és mesztegnyői kolostorokról. Azon azonban ne csodálkozzunk, ha látszólag sokat foglalkoznak a koldulás határainak kijelölésével, hiszen ez a rend számára létfontosságú volt: a kolostoroknak nem volt nagybirtoka, gazdasága, jobbágyai, a hívek önkéntes adományaiból éltek. Ugyanakkor a nép között gyakran megforduló ferences atyák vagy testvérek egyaránt kialakítottak egy meghitt kapcsolatot, és ezzel mintegy megkönnyítették a lelkipásztori munkát is. Akadunk majd személyi ügyekre is, lesz utalás a lelkipásztori életre is, de ne feledjük el: az irattárnak csak egy töredéke áll előttünk és nem az egész... Ezenkívül II. József rendfeloszlató rendelete után a hivatalos rendi levéltári munka is szünetel: legalább is hiányoznak egy darabig a ferences adatok, s csupán az 1800-as évek elején találkozunk újra bizonyos aktákkal. Ahol aztán nem találunk ferences iratokat, igénybe vesszük a nagybajomi plébánia anyakönyveit és irattárát. a) A középkori sárdi templom. Segesdi ferencesek Sárdon 1744-ig, aztán az andocsiak, majd ismét Segesd atyái... Azr 1740 előtti kegyurak. A török idők bizonyára megviselték a kis sárdi középkori templomot, s a nagy szegénység miatt a Rákóczi-féle szabadságharc pusztítása után egy ideig nem is gondolhattak ennek felújítására. 1730 táján is csak azért kerülhetett sor erre, mert akadt egy vallásos érzelmű sárdi földesúr, egyébként megyei adószedő, Csák Mihály, aki „saját erejével” (sumpto proprio) újította fel romjaiból és Urunk színeváltozásának tiszteletére szentelte fel Vörös Gábor József kaposvári plébános. Egy másik forrás pedig elárulja az évszámot is: „Ecclesiae restauratae... in Sárd, Transfigurationis Domini 1731” - vagyis a restaurált templomok közt találjuk az 1731-ben felújított sárdit is, olvassuk Bíró Márton naplójában.18 Pfeiffernek már idézett történeti Névtárában bárki megtalálhatja a kaposvári plébános, Vörös Gábor adatait.19 Itt most nincs helyünk az 1748. évi Visitatio Canonica e kis templomra vonatkozó adatait ismertetnünk, csupán annyit jegyzünk meg, hogy ezen ősi templomocs- kát a segesdi barátok rendszeresen 1758-ig használták istentiszteletre, mert akkor készült el az 1740-ben Sárdra került új földesúr buzgósága által az új templom Szentháromság tiszteletére, illetve kb. 1860-ig évente búcsúja napján még látott papot és híveket e kis épület, majd 1896-ban lebontották. Az utolsó sárdi ferences házikáplán ezt már nem érhette meg, mert 1884-ben hunyt el Rogán Rajmund páter. Amíg azonban a segesdi atyák 1740 előtt csak alkalomszerűen, hívásra jöttek a bajomi plébános segítőiként Sárdra misézni, gyóntatni ezen ősi templomba, addig 1740-ben megváltozott a helyzet: az új földesúr, a Horvátországból származó Somssich Antal elérte azt, hogy egy páter állandó jelleggel itt lakjék az ő uradalmi épületében, az ő teljes ellátását biztosítva, miközben a bajomi plébános alá lett rendelve jogilag. 50
