Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
hogy Újhelyi János, akit Solymosi Újvárinak ír tévesen, Pfeiffer kitűnő forrásmunkájában egyáltalán nem szerepel ferencesként, de még utalás sincs arra, hogy a rendből átjött egyházmegyés papnak.10 Tudjuk, hogy a nagybajomi katolikus földesurak egyszerűen elvették a reformátusok templomát és a parókiát és idehelyezték az új plébánost, míg a ref. lelkészt elkergették a faluból.11 Amennyiben segesdi ferences volt Újhelyi János, bizonyára ő is érezte, milyen áron került a bajomi plébánia élére. Nem ítélhetjük el azonban sem őt, sem a földesurakat, mert az akkori felfogás szerint ők, a helyi kath. földesurak jogosan jártak el. A bajomi anyakönyvekben később is találkozunk kisegítő ferencesekkel, így pl. 1735-ben P. Guzmics Tamással, akit kifejezetten ferencesnek jelez az anyakönyv.12 Bizonyára több ízben is jártak Bajomban és filiáiban kisegítőkként segesdi atyák, de az első időben az anyakönyvben nem mindig jelezték a keresztelő papok nevét. Pehm József (a későbbi Mindszenty bíboros!) Padányi Bíró Mártonról írt könyvében az 1600-as évek kezdetéről így írt egyházi szempontból: ,A XVII. század kezdetén 30 plébánia áll az egyházmegyében: Zalában 16,3 Somogybán, 11 összesen Veszprém, Fejér és Pilis vármegye területén, rendes kőtemplom ennyi sincs, hanem fatemplomok és magánházak pótolják. Az egyházmegyének a század közepén csak 5 plébániája van. 1681-ben feliratilag panaszolják a katolikus rendek, hogy Somogy és Baranya megyében egyetlen plébános sincs.”13 Amikor tehát az 1700-as évek első évtizedeiben lassan próbálják püspökeink feléleszteni a középkori plébániákat, a ferencesek szinte mindenütt ott vannak, mint kezdők, akik aztán átadják a stafétabotot az újjáéledt szemináriumok első növendékei számára, mikor azok a szentelés után felváltják a ferences atyákat. Zalában pl. 1754- ben adja át a kehidai plébániát a ferences rend az első világi papnak, Ebergényi Józsefnek, aki később a Sárdhoz közeli Csököly plébánosa lett: 1741-ben alapították a ferencesek e plébániát Kehidán, és 1754-ig látták el, és amint az átadási jegyzőkönyvből kiderül, még ebben az évben is Sostorics Orbán minorita atya a szomszédos Nagykapornak adminisztrátora.14 Zalacsány is e kehidai atyákat vette igénybe, amíg nem jött létre Kálóczy Ferenc vezetésével az új csányi plébánia.15 A sümegi kolostor ferencesei látták el a püspöki birtok, Sümegcsehi híveit is egészen addig, míg 1730 után az első világi plébános, Vásárhelyi András át nem veszi tőlük a plébániát.16 Nem folytatjuk tovább: Somogybán is ugyanígy e szerzetesrend tett meg minden lehetőt a plébániák újjáéledésekor, és készítették elő a plébániát az első plébános fogadására, mint ahogy tőlünk nem messze, Mesztegnyőn is történt: ,Az 1740-ben újjászervezett plébániát a ferencesek kapták meg. II. József idejében a plébánia vezetését világi papok vették át. A zárdát pedig az irgalmas nővérek kapták meg.”1 Itt azonban a segesdihez hasonló kolostori élet indult meg, és tartott II. József szerzeteseket feloszlató rendeletéig. Mindjárt látni fogjuk, milyen gondviselésszerű volt Sárd számára, hogy Segesden kívül 1740-től még Mesztegnyőt is igénybe vehették a hívek szükség esetén. 49 u,,.--öv4l ■ayej
