Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Szita László: A magyar katonaság törökellenes küzdelmének nyugat-európai sajtóvisszhangja 1688-1698 között
toborzása megindult Magyarországon, Czobor parancsnokkal 3000 főben állapodott meg a császár, akiket azután a franciák ellen kívánnak bevetni a már elvezényelt 6000 császári dragonyossal együtt...”31 Több újság, így a müncheni, mindenek előtt a bécsi és frankfurti valamint részletesen a vatikáni Fuligno számolt be Szigetvár és Kanizsa vár körül kialakított blokádról, amelyet a „honi katonaság, magyar hajdú gyalogság és huszárok nagy szakértelemmel végeznek Budiani és Zichy úr parancsnoksága alatt...”32 Az 1688. évi sikeres hadjárat alatt a különböző hadszíntereken fellépő magyar ezredek, reguláris csapatok császári zsoldban, a török ellen sikereket értek el. A nyugat-európai sajtó, mint fenti példáink mutatják elismeréssel és érdeklődéssel számolt be róluk. A következő évi hadjárat egyik legsikeresebb esztendőnek tekinthető a Szent Liga hadseregei számára. A sajtó a fő figyelmet a bécsi „titkos béketárgyalásokra” fordította ugyan, de a magyar katonaság újra foglalkoztatta a lapokat. 1689. évi hadjárat Az „Extract Schreiben” már január 1-i számában hírt adott,33 hogy Pongrácz alezredes két zászlóalj magyar huszárjával csatlakozik Czobor lovasezredéhez, így a magyar kontingens 11 huszárzászlóaljból áll és napok kérdése, útbaindítják-e francia erők ellen...” A „Mercurii Relation” bécsi tudósítója szerint a hadszervezésről szóló rendelkezések szerint a hajdú gyalogezredeket 2000, a huszár lovasezredeket kereken 1000 fővel egészítik ki a korábbi alacsonyabb létszámok helyett. így a magyar ezredek, amelyek kitűnően szerepeltek az előző év csatáiban, tovább erősíthetők.34 Az 1689-es hadjárat évének elején nyilvánosságra hozott és publikált hadseregszervezési tervekben gyakran szerepelt a magyar csapatok felhasználása, toborzása, a már korábban rendszerben lévők harcászati színvonalának emelése. Ezek a sajtóhírek arra mutatnak, hogy a császárt és a haditanácsot is mind erősebben foglalkoztatta a magyar, horvát és szerb erők bevonásának gondolata. Egyrészt ez abból eredt, hogy különösen 1686-1687. évi hadjáratokban nem kevés részük volt a Szent Liga mellett harcoló egységeknek. Makár János vezette lovas horvát ezrednek, Lodron irányította császári lovasezrednek, amelyben elsősorban horvátok küzdöttek, a korábban felsorolt és megismert magyar lovas- és hajdúcsapatoknak. A „nemzeti csapatoknak” a harcértékét a tábornoki karban, a haditanácsban és Lipót császárnál elsősorban Baaden őrgrófja Lajos Vilmos főparancsnok véleménye támasztotta alá. Már fővezéri kinevezése előtt jelentős konferenciákon lépett fel a magyar lovasság létszámának emeléséért, amelyet négy ezred megszervezésével látott kivihetőnek. A bécsi udvari haditanács 1689. február 10-11-i ülésén személyesen terjesztette elő, több más hadseregszervezési kérdés mellett, a könnyűlovas magyar ezredek létszámának felemelését, zsoldjuk alapjainak megteremtését, alkalmazásuk módját.3’ Erőfeszítéseit siker koronázta, mert már januárban az vált ismertté, hogy minden eddiginél nagyobb létszámú hadsereg felállítását tervezik, amelyben a meglévő ezredeket négyszáz fővel megerősítik. Az új szervezési rend szerint a meglévő magyar ezredekre is vonatkozik ez a határozat. Ennek az intézkedésnek a nyomán az előbbiekben említett Czobor-féle lovasezredet, amely 800 emberből állott, most 500 fővel megerősítve szervezték újjá.36 A szervezésre vonatkozó utalások közül fontos a december 30-i (1695) sajtóközlemény, amely szerint Gróf Czobor részére olyan summát biztosítottak és annyi ezredel lát mányi 302
