Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Szita László: A magyar katonaság törökellenes küzdelmének nyugat-európai sajtóvisszhangja 1688-1698 között
küldtek, amely két ezred felállítására elégséges, és ennek kiutalása meg is történt. Igaz, ezeket a csapatokat a nyugati frontra vezényelnék. Ha a magyarországi toborzás sikeresnek bizonyul, újabb két magyar lovasezred felállítását rendelik el és biztosítják hozzá a szükséges fedezetet az alsó-ausztriai rendek befizetéséből.37 Egy január 9-i híradás szerint: „...Gróf Czobor toborzásai jól haladnak és remény van rá, hogy hamarosan több mint 1000 emberből álló válogatott, jó magyar csapat lesz...”38 A következő hónap elején arról értesülhetett az olvasni tudó és a háború iránt érdeklődő olvasó, hogy „...a Császári Felség megparancsolta újabb öt lovasezred felállítását Magyarországon és azoknak a nyugati frontra vezénylését. Ugyancsak parancsot kapott Pálffy ezredes is, hogy újonnan toborzott hajdú ezredéinek a felét odaküldje. A Czobor-ezred 2000 lovasának - amely ugyancsak új toborzás - márciusban a Birodalomba kell vonulnia...”39 Ugyanebben a tudósításban egy szlavóniai akcióról is értesülhettek az olvasók. Magyar és horvát egységekből álló hajdúportya, nem messze Gradiskától, török élelmező konvojt támadott meg. Sokakat üldözés közben megsemmisítettek, 30 lovat, 12 török és 13 görög élelmezőt fogságba vittek. A toborzások jelentékeny sikere hatására Thököly vezette magyar csapatok részére is erőteljesebben indultak meg a toborzások, és a francia pénzügyi támogatás, valamint a „nemzeti agitáció”. Számos újság nagyobb terjedelemben foglalkozott ezzel a kérdéssel, hírt adva arról, hogy a porta 10 000 birodalmi tallér értéknek megfelelő summát biztosított Thököly részére az általa toborzandó katonaság hadrendbe állítására, továbbá erdélyi felkelés szervezésére, illetve folytatására.40 A sajtó figyelmét továbbra sem kerülték el a mellékhadszíntereken folyó események. Pozsegából befutó jelentés szerint magyar és horvát, valamint német egységekből álló portya lerohanta Lischina-palánkot, amelyben mintegy hétszáz török tartózkodott és a vidéket sarcolta, adóztatta, alkalmasint kirabolta. Ötszáz törököt megöltek, 100 foglyot ejtettek, és ugyanekkor körülbelül száz keresztény foglyot szabadítottak ki e rabló várból, amelyet azután földig romboltak.41 Ugyancsak horvátországi tudósítás jelentette, hogy Batthyány-huszárok elfogtak egy török élelmező csapatot, amely parasztok segítségével egy gabonavermet nyitottak fel, hogy annak tartalmát Kanizsára próbálják eljuttatni. Többségüket levágták, a gabonát elvették tőlük. Batthyány e jelentésében arról is beszámolt, hogy „... az említett Kanizsa vára, a blokádjuk miatt annyira ki van téve az éhségnek, hogy naponta néhány török szökik át asszonyaikkal és gyermekeikkel, azzal, hogy a nagy éhség űzte el őket a várból; azonban feltehető, hogy a török parancsnok minden igyekezetével azon van, hogy a haszontalan személyeket elűzze...”42 A sajtótudósítást alátámasztja Batthyány több jelentése is, amely a kanizsai blokádról tudósította a haditanácsot. Mindazokat a személyeket, akik egy esetleges ostromnál közvetlen nem használhatók a védelemhez, a garnizon parancsnoka tudtával szökni engedik.43 A magyar katonaság szervezése, toborzása természetesen a másik oldalon is megerősödött 1689. év tavaszán. Valamennyi újság beszámolt arról, hogy Drinápoly- ban a török szultán „nagy haditanácsot” tartott, ahol szövetségesei a legmagasabb küldöttséggel vettek részt. A tatár kán, a nagyvezír, francia követség, Thököly Imre. A háború folytatása határoztatott el, s konkrét hadjáratszervezési intézkedéseket hoztak. Thököly részére egyrészt tatár csapatokat biztosítottak, továbbá jelentékeny összegeket, amelyekkel magyar egységeket tud hadrendbe állítani és betörni Erdélybe, illetve Felső-Magyarországon akciókat indítani. Császári sereg előkészítése 303
