Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szántó László: Látlelet a sztálinista agrárpolitikáról a somogyi összegzés kaposvári vitáján
A sztálinista agrárpolitika „leleményes” találmánya volt a mezőgazdasági gépállc >- mások rendszere, amely arra az ideológiai dogmára épült, hogy a szövetkezet (kolhoz) még nem tökéletes, ezért csak átmeneti kollektív tulajdonlás, s addig szükség van ezekre a mezőgazdaság gépesítése érdekében. Gyakorlatilag azonban a kollektív gazdaságokba kényszerített parasztok megsarcolásának egyik közvetett eszközéül szolgáltak a gépállomások. Érthető, hogy a vitaest hozzászólóinak többsége foglalkozott ezzel a témával és néhányan megfogalmazták azt a követelést, hogy azonnal szüntessék meg a gépállomásokat, s adják a tsz-ek kezelésébe vagy tulajdonába a gépi eszközöket. A gyűlésen felvetődött valamennyi javaslat, ill. követelés ismertetése nem látszik szükségesnek, már csak azért sem, mert egy részük korlátozott jelentőséggel bírt a mezőgazdaság akkori útkeresése szempontjából. Tehát csak a számba vétel céljából ismertetem a további fontosabb javaslatokat, igényeket:- az állattenyésztés becsületének helyreállítása, az ágazat fejlesztési feltételeinek biztosítása,- döntően csak a piaci viszonyok által szabályozott gazdálkodás igénye,- a tsz-mozgalom önkéntessége elvének maradéktalan betartása,- a begyűjtési rendszer radikális módosítása vagy esetleges megszüntetés,- a földművesszövetkezetek mint valóban önálló fogyasztási és értékesítési szövetkezetek működése. A vitaest középponti kérdése természetesen a termelőszövetkezetek kilátástalan helyzete, illetve a mezőgazdaság kollektív, vagy a magángazdaság talaján történő fejlődése volt. Az elhangzott vélemények skálájának egyik szélső pontját a korábban már idézett alsóhetényi tsz-tag mondandója képviselte: ,A magyar parasztságnak teljesen a termelőszövetkezet a tönkretevője, és az egész országnak. Mi, Somogy megyei gazdák kérjük, hogy azokat a tsz-eket, amelyeket erőszakosan szerveztek meg, inkább ma mint holnap oszlassák fel, hogy' egyénileg tudjon mindenki gazdálkodni... mert csak akkor lehet boldog a magyar parasztság, ha egyénileg gazdálkodik és nem a ránk erőszakolt tsz-ben.”21 A skála ellenkező szélén helyezhető el néhány tsz-elnök és hivatalnok álláspontja, mely szerint kisebb változtatásokkal, de a meglévő tsz-ek helyzetének megszilárdításával oldhatók meg az agrárfejlődés problémái. A témával kapcsolatban Lázár István az Összegezés előmunkálatának részese felvetette azt, széles körű vitában szükséges és lehetséges csak tisztázni a mezőgazdaság fejlesztésének kívánatos irányvonalát. Egyebek között kifejtette:, Az álláspont kialakításához két dolgot szeretnék hozzáfűzni: az egyik dolog Nagy Imre nevéhez, a másik dolog Jugoszláviához fűződik. Nagy Imre nevéhez, hogy7 álláspontját, jobboldali elhajlását a legnagyobb nyilvánosság előtt kell megtárgyalni... tisztázni kellene, hogy lássuk, mit akart 1953-ban, mi volt az álláspontja, mert sokan félreértik.”22 A most idézett hozzászólás átvezet bennünket a vitaesten jelenlévő politikai vezetők által kifejtett vélemények bemutatásához, ugyanis L. I. felszólalásának befejező részében az alábbiak hangzottak el: „Hiányolom azt, hogy a Somogy Megyei Pártbizottság, a megyei vezetők részéről még eddig nem szólaltak fel, nem mondták el álláspontjukat és nagyon sajnálom, hogy a végén tikárnak vitázni, mert egy némely emberben még mindig megvan az a félelem, hogy nem mernek a vezetők előtt vitázni.” A megyei pártbizottság első titkára közvetlenül e felszólalás után kapott szót.23 Első mondatai mottóként is felfoghatók: , Az elnökséget vezető elvtárs (ti. Fábián Zoltán vezette a vitát az írószövetség nevében) első szava az volt, hogy' igazságot hoztunk, igazat mondjunk. Igazat szeretnék mondani és fogok mondani.” A megyei titkár elismerte a pártbizottság, a megyei és helyi vezetők felelősségét és hibáit az erőszakos tsz-szervezés ügyében, s
