Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)

Szántó László: Látlelet a sztálinista agrárpolitikáról a somogyi összegzés kaposvári vitáján

eképp zárta a gondolatmenetét: „Azt tudom mondani, hogy még egyszer Somogy megye, a Somogy Megyei Pártbizottság nem fogja elkövetni ezeket a hibákat, és itt az 1200 ember előtt, parasztok, értelmiségiek, funkcionáriusok előtt mondom ezt, hogy számon tudják kérni tőlem is és a Somogy megyei vezetőktől is, hogy ha még egyszer ilyen hibákat követnénk el.”

Beszéde további részében elismerte az uralkodó párt gazdaságpolitikájának általános hibáit, reagált a különböző felvetésekre, aggályokra, sőt kifejtette, hogy az alapvető kérdésekben egyetért Márkusék kritikájával és javaslataival. Az egyes problémák megközelítésében kifejeződött nála is a változtatásokra való törekvés szándéka, ugyanakkor megállapítható, hogy nem igazán volt birtokában a hozzászólók többsége által megrajzolt valós helyzetképnek. A kollektivizálásról, a termelőszövetkezetek helyzetéről így beszélt: „Az a véleményünk, és az a véleménye úgy gondolom a Somogy megyei parasztoknak - és ebben egyetértenek velünk sok-sok beszélgetés után nem kétséges az, hogy a Somogy megyei parasztok is, a Somogy megyei termelőszövetkezetek is amellett vannak, hogy szocialista Magyarország legyen, hogy szocialista mezőgazdaság legyen, de nem akármilyen módon... Véleményünk, hogy megfontoltan, józanul kell gondolkozni itt és ez a határozott véleményem nekem is és mindannyiunknak... ahol erre lehetőség van és a gazdasági alap megvan, tegyünk meg mindent annak érdekében, okos, baráti szóval tartsuk meg a parasztokat a tsz-ben. Ahol pedig nincs meg a gazdasági alap, ott a tsz közgyűlése döntsön, hogy kimehessen a tsz-ből az illető dolgozó paraszt.” Az első titkár mondatai olvastán világosan érzékelhetők azok az ideológiai-politikai korlátok, amelyek egy korabeli kommunista funkcionárius gondolkodását és beállítottságát meghatározták.

A vitaest első felében szólalt fel a gödöllői Agrártudományi Egyetem dékánja.2'1 A vezető agrárszakember mondandójának jellegzetes elemeit érdemesnek látszik röviden bemutatni. A somogyi forradalmi szövetkezeti hagyományok (1919) felidézését követően méltatta a Horthy-korszakban létrejött tejszövetkezeteket, mint amelyek nagyon jól hasznosítható tapasztalatokkal szolgálhattak volna az 1945 után kialakult földművesszövetkezeteknek, amelyek szinte állami hálózattá degradálódtak az 1950-es években. A termelőszövetkezetek kapcsán elsősorban a demokrácia és autonómia kérdéseit vetette fel, ám egész felszólalása azt a benyomást kelti az olvasóban, hogy ő sem érzékelte igazán az agrárgazdaság helyzetének súlyosságát. A korszak tipikus pártbürokratájának szellemisége fejeződött ki a gyűlésen felszólaló begyűjtési miniszterhelyettes szereplésében, aki évekkel korábban működött a Somogy megyei pártbizottságon is.2’ Bevezető mondatai jellemzőek hozzászólásának egész tartalmára: „Rendkívül komoly problémát kell hogy megvitassunk - a magyar mezőgazdaság helyzetét és jövőjét. Az igaz, hogy elég komoly hibákat követtünk el. A munkánk során megfeledkeztünk azokról a tanulmányokról, amelyeket társadalmi munkánk során be kellett volna tartani. Dolgozó parasztságunk nélkül nem lehet felépíteni a szocializmust. Mikor a mezőgazdaság szocialista átállításának nagy munkájához kezdtünk, sajnos olyan eszközökhöz fordultunk, melyeket nem lett volna szabad használni - már itt az elvtársak felvetették.”

A gyűlés résztvevői természetesen nagy érdeklődéssel fogadták mind Dobi István, mind Tildy Zoltán felszólalását és reagálásukat a gazdasági és politikai problémák határozott, sőt esetenként éles hangvételű felvetésére. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke szólt hozzá először a vitához, meglehetősen igénybe véve a jelenlévők idejét és türelmét.26 Az 1945-ös földosztás előtti és utáni földbirtokviszonyokat eltérő okokból, de egyaránt rendkívül egészségtelennek minősítette. Nemzetközi kitekintéssel igyeke271