Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szántó László: Látlelet a sztálinista agrárpolitikáról a somogyi összegzés kaposvári vitáján
volt a parasztság ellen elkövetett intézkedések megtétele és azok végrehajtása, mint azok káros következményeinek felszámolása.” A fiatal szakember más kérdésekről is kifejtette határozott álláspontját, melynek további ismertetése meghaladja e dolgozat kereteit. Befejezésül érdemes felvillantani egy nagyon fontos gondolatát: ”...a jövőben nem lehet a mezőgazdaságot, mint az egyik legjelentősebb népgazdasági ágat különféle gazdasági vagy politikai kalandorvállalkozások színterévé tenni. Lehetővé kell tenni, hogy a mezőgazdaságot mind országos, mind helyi viszonylatban olyan emberek vezessék, akik mint szakemberek megállják a helyüket és helyesen látják a szükségletek és igények helyzetét.” Az idézett gondolathoz kapcsolódva meg kell jegyezni, hogy több hozzászóló is igen határozottan megfogalmazta véleményét az 1948-49-ben kikénysze- ritett kalandor jellegű agrárpolitikai fordulatról. Példaként elégséges felidézni egy Taszár községből érkezett egyéni gazda megállapításait: ,A kormány és a párt vegye tudomásul, hogy mi tudjuk, hogy a mi munkánkat semmibe vették ez idáig. Akkor, amikor kiosztották a földet, akkor az volt az irány, hogy aki a megyecöveket kiveszi, üssük agyon. Tehát a kis- és nagyparaszt szívesen dolgozott.1 A vitaest minden felszólalását nem áll módomban bemutatni, így mielőtt a jelen volt országos és megyei vezetők reagálását szemügyre venném, célszerű áttekinteni röviden azt, hogy milyen konkrét vagy elvi jellegű felvetésekkel kapcsolódtak a hozzászólók Márkusék javaslataihoz. A jegyzőkönyv alapján pontosabb úgy fogalmazni, hogy milyen javaslatok és követelések merültek fel, mennyiben fejeződtek ki közvetlenül politikai jellegű igények és követelések a gyűlés résztvevői körében. A javaslattevők szinte mindegyike a korszerű, gépesített technológiát alkalmazó nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás perspektíváját szem előtt tartva fogalmazta meg mondandóját. Voltak olyan hozzászólók, akik - valószínűleg készülve a felszólalásra -, pontokba foglalva konkrét intézkedéseket sürgettek a kormány részéről, mint pl. a somogytúri tsz elnöke, aki ezek felsorolása után így összegezte a mondandóját: ’’...először meg kell teremteni a termelőszövetkezetek, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének gazdasági és politikai alapjait. Ha ezt megteremtjük - és meg fogjuk teremteni - egészségesek kezdünk lenni, akkor el fogjuk érni, hogy a paraszt tényleg önként fog szerveződni és el fogjuk érni, hogy a funkcionáriusoknak sem lesz álmatlan éjszakájuk, mint ahogyan volt álmatlan éjszakájuk, akiknek egy kis bűntudatuk van, azok miatt a hibák miatt, amiket elkövettünk.”18 Nagyon élesen vetődött fel több hozzászólásban a falu, a szövetkezetek vezetésének kérdése, elsősorban is az a körülmény, hogy a felső akarat tömegesen helyezett nagyvárosi politikailag megbízható munkás vagy más kádereket, ill. helyi képzetlen, gyakran a gazdálkodásban is járatlan szegényparasztokat tanácsi tisztségekbe, tszcs-elnöki beosztásba. A változtatás kívánatos irányáról a következőket fogalmazta meg a korábban már idézett statisztikai hivatali dolgozó: „Nemcsak országos adottságokat kell figyelembe venni, hanem a helyi viszonyokat is. El kell érni, hogy a szövetkezet tagságán keresztül a szövetkezet választott vezetői irányítsák a tsz munkáját. Meg kell szüntetni a parancsolgatások és az utasítások végzetes módszerét. A szövetkezeteket irányítsák a dolgozó parasztok, és nem a munkásokból falura küldött kiemelt káderek.”19 A parancsuralmi gazdaság megszüntetésével összefüggésben a taszári egyéni gazda határozottan megfogalmazta a mások által is felvetett erkölcsi-politikai igényt: „Követeljük, hogy álljanak elő azok az illetők, akik a mezőgazdaságot oda rántották le, ahol áll és mondják meg, hogy hibájukat elismerik, nem tudják vezető szerepüket ellátni, és olyan embereket válasszanak helyettük, akik a népből valók, ezek mellé jó szakembereket állítsanak.”20 269
