Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Bognár Tibor: Adalékok a Volksbunddal szembeni ellenállási törekvések történetéhez Somogy megye németlakta falvaiban
A kaposfői római katolikus plébánostól 1942 áprilisában a helybeli Volksbund- vezetőség véleményt kért a Volksbund működését illetően. A plébános kifejtette abbeli álláspontját, hogy mivel a Szentszék a hitlerizmus ellen foglalt állást, így ő is, mint római katolikus lelkész, ugyanerre az álláspontra helyezkedett. De ellene van a hitlerizmusnak azért is, mert meggyőződése, hogy az vereséggel fejezi be a háborút. Ennek következményeire felhívta a volksbundisták figyelmét és kifejtette előttük azt a véleményét, hogy mint magyar állampolgárok, a magyar haza iránt tartoznak hűséggel. A plébános egyértelmű álláspontja következtében a Volksbund-mozgalom ettől kezdve a községben erősen hanyatlani kezdett. Az ifjúságot a plébános magyar érzelműnek nevelte, beszédeiben valláserkölcsi és hazafias magatartásra oktatta a fiatalokat. A vezetőjegyzővel tárgyalt annak érdekében, hogy a helybeli sorköteles lakosságot ne a német, hanem a magyar hadseregbe sorozzák be. Sokat tett a helybeli zsidóság érdekében is, mely a plébános odahelyezése előtt ki volt téve a volksbundisták részéről elkövetett zaklatásoknak.7 A bőszénfai katolikus plébános volksbundellenes tevékenységét a nemzethű- ségi igazoló bizottság előtt tett vallomása alapján ismerhetjük meg: „Én mint pap - vallotta a bizottság előtt a plébános - a volksbundistákkal nem mint politikai párttal fejtettem ki ellenállást, mert hiszen mint pap nem politizálhattam, de a hitlerizmusnak vallásellenes tanaival szembehelyezkedtem. A katolikus vallás hitelveit magyaráztam a hitleri faji imádattal szemben, mely csak a német faj és a német vér mítoszát ismerte el. Ezen elvekkel próbáltam a helybeli volksbundistákat igaz útra téríteni” — hangzott a vallomás.8 A miklósi katolikus papot, aki volksbundellenes tevékenységéről volt ismert, a Gestapo el akarta hurcolni, s csak német nyelvtudásának köszönhette, hogy szorult helyzetéből ki tudta magát magyarázni.9 Sérsekszöllős, Kisecseny és Lullatelep lakosai 1942-ben elszakadást kezdeményeztek a volksbundbarát tabi egyházkörzettől. Ennek érdekében eljártak Budapesten a baptista hitközségnél, ahol kezdeményezésüket jóváhagyólag támogatták.10 A Volksbunddal szemben tanúsított magatartása miatt 1944. május 18-án a Gestapo letartóztatta Szülök község katolikus plébánosát és káplánját, és elhurcolással fenyegették meg őket. (Jellemző a korra, hogy ugyanez a plébános 1945 után „svábmentő” magatartása miatt állt a Népbíróság előtt.11 Ellenállás az SS-sorozással szemben 1944 nyarán Hosszas kormányközi tárgyalás után 1944. április 14-én megszületett a magyar és német kormány között az SS-sorozásra vonatkozó egyezmény, mely kimondta: „Magyar állampolgárságú, állampolgárság nélküli és idegen állampolgárságú német népiséghez tartozó valamennyi évfolyamok közös megegyezéssel a háború tartamára a német véderő (Waffen-SS) rendelkezésére bocsáttatnak. A szolgálati kötelezettség a betöltött 17. évvel kezdődik.”12 Ezt a rendeletet még kiegészítette a honvédelmi miniszter 1944. április 27-én, és a belügyminiszter május 16-án hozott rendelete, melyek egyértelművé tették, hogy a német népiséghez tartozók most már nem toborzó akciókkal állnak szemben, hanem rendes katonai sorozással, melyen karhatalommal való előállítás terhe mellett kötelesek megjelenni.13 Annak ellenére, hogy az érintett közigazgatási szervek időben értesültek a rendeletek szövegéről, s ezekről a sorozandókat is tájékoztatták, a falvakban széles körű felháborodás 256
