Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szabó Dániel: Kossuth és Kaposvár
ugyanakkor az ilyen felkérésekre adott válaszok igen fontos részét képezik a kossuthi publikus politikának ezekben az években. A már jelzett levelek a jászladányi és váci választóknak, később 1868. május elsején a pécsieknek, a kossuthi politikai egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb eszközét alkotják. A híres Cassandra-levél óta Kossuth Lajos folyamatosan nyílt leveleivel kísérli meg befolyásolni a magyarországi közvéleményt, ezeken keresztül kísérli meg politikai hitvallását kifejteni, s az olvasókat ezen hitvallásnak megnyerni. Az 1860-as években írott levelek mindig válaszok, vagy legalábbis reakciók: vagy egy hozzá intézett levélre, felhívásra, (a képviselőjelöltnek való meghívás, vagy képviselővé való megválasztás mellett számtalan egyesület választja meg őt díszelnökévé, vagy legalábbis dísztagjává), vagy valami itthoni (otthoni) eseményre. Történetírásunk régóta felismerte, hogy a nyílt levél mint kommunikációs forma meghatározó szerepet tölt be az adott időszak politizálásában.16 Az állandó (magán)-kapcsolat híveivel vagy támogatóival, azok egyéni befolyásolására tett kísérletek:1" tanácsok és kritikák, úgy tűnik magának Kossuthnak is kevésbé fontosak, kevésbé képezik részét általános politikájának. A nyílt levelekben egyértelműen leszögezi Kossuth, hogy a kiegyezéssel, a dualista szisztémával nem ért egyet, nem tudja elfogadni. A különböző levelek a kritika más és más faktorát emelik ki az alkalomnak és néha az európai helyzetnek megfelelően. Az is nyilvánvaló, az első ilyen jellegű (az ún. jászladányi) levéltől kezdve, hogy Kossuth ekkor hazai politikai szerepre nem vállalkozik. A váci levélből következő politikai per után, a kritika jellege is megváltozik, bár 1868 végén írott kettős levelében alapvetően jogosan írja, hogy megfogalmazása egy „lojális” politikai ellenzék megfogalmazása is lehetett volna az inkriminált mondat nélkül. A kritikába ezentúl álláspontjának elnyomása is beépül, s mindig leszögezi részben az otthoniakat védve, részben a tényleges helyzetet felismerve, hogy ő egyik magyarországi párttal sem tud azonosulni. A levelek az idők folyamán lassan személytelenednek. Ez nem azt jelenti, hogy Kossuth személyisége tűnik el belőlük, az mindig meghatározóan bennük van. Személytelenedés alatt azt értem, hogy eltűnik a személyek, egyének elleni támadás belőlük. Úgy véli, hogy levelei megkapták a megfelelő nyilvánosságot, minden botrány és válaszlevél nélkül is, ezért az utóbbi kettőt el akarja kerülni. Az 1868-as pécsi levél még közvetlenül támadja Horváth Mihályt, az ekkor Deák-párti volt száműzöttet, s rögtön meg is születik tőle a „Kossuth Lajos újabb leveleire” című brosúra, s az erre válaszul Tóvölgyi Titusz által névtelenül megjelentetett „Válasz a válaszra Horváth Mihálynak”. Az ilyen szituációkat akarja a továbbiakban elkerülni s nem személyeket hanem intézményeket kritizál. Mélységesen tudatában van annak, hogy megjelent levelei széles nyilvánosságot kapnak, s reméli, hogy az általa adott kép, helyzetértékelés minél szélesebb körben elfogadást nyer. A kossuthi nyílt levelek egységes képet nyújtanak Magyarországról, s a politikai helyzetnek mindig az a lényege, hogy olyannak tekintik, amilyennek leírják. Mint Edelman írja: ,A politikai eseményről szóló nyelv, s nem maga a politikai esemény az, amit az emberek tapasztalnak; még a közeli fejlemények is attól a nyelvtől szerzik értelmüket, amely leképezi őket. így a politikai nyelv politikai valóság; másféle valóság nem létezik, ha az eseményeknek a szereplők és szemlélők számára való értelméről van szó.”18 A továbbiakban a kaposvári választáshoz kapcsolódóan két dokumentumot teszek közre, amelyek mutatják az adott magatartás mögött álló politikai koncepciót. Az egyik Igmándy Sándornak19 írott Kossuth levél, amely válasz arra a felkérésre, 173
