Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szabó Dániel: Kossuth és Kaposvár
hogy nyilatkozzon a mandátum esetleges elfogadásáról, a másik a kaposvári baloldali választóknak írott válaszlevél a választás lebonyolítása után.20 E két dokumentum mindenekelőtt Kossuthnak a korabeli parlamentarizmusról alkotott és sugallt képét mutatják be, s azt, hogy miként helyezi el önmagát az általa kreált képbe. Kevéssé foglalkozom azzal, hogy ez a kép mennyire reális, hiszen a kossuthi értékelés nyilvánosságra kerülése eleve sokban realitássá teszi. Kétségtelen tény, hogy „a nyelv csak egy szelete a helyzetnek, de meghatározó szelete: az az aspektus, amely legközvetlenebbül interpretálja a fejleményeket, azáltal hogy egy olyan narratív beszámolóban helyezi el őket, amely értelmezi a múltat, jelent s jövendőt összeegyeztetve őket a hallgatóság ideológiájával.”21 Abszolút nem foglalkozom azzal, hogy szeretem-e az adott levelekben megfogalmazódó Kossuth-i elveket és politikai gyakorlatot, meggyőződésem, hogy a történelem bármely személyéhez, vagy eseményéhez való „érzelmi viszonyulás” torzítja a leírást, és elemzést. Minden kornak megvannak az elvei és „gyakorlatai” s a történész feladata ezek ismertetése s nem megítélése: a távolságtartás a meghatározó történészi erény. Az Igmándyhoz írott levél hangsúlyozottan magánlevél;22 ez nem azt jelenti, hogy egyetlen személyhez szól, hanem azt, hogy semmiképpen nem publikálásra szánták. A címzett ugyanúgy 1848 hagyományaira építő szellemi, ideológiai körben mozog, mint a szerző, csak lévén Igmándy Deák-párti mást ért ezen hagyományon. Kossuth pusztán azért választja a távirati válasz helyett a levélbelit, hogy Igmándyt és elvtársait legalábbis elbizonytalanítsa álláspontjuk helyességében. így a levél a helyi politikai elit esetleg hosszú távon a kiegyezésellenességnek megnyerhető részének szól. Ebből következően az ismételt kritikai momentumoknak nem kell részletes kifejtést adni, elégnek tűnik, állandó utalásszerű ismétlésük, s valamennyi témához kötésük. A részletes kifejtés megspórolására (ugyanúgy, mint a másik itt ismertetett levélben, s általában a nyílt levelekben) Kossuth a visszautalás eszközéhez nyúl: tulajdonképpen felszólítja az olvasót arra, hogy újra vegye a kezébe a korábbi írást. A levél lényege tulajdonképpen egy mondatban összefoglalható: hivatalos felkérést nem kaptam a képviselőjelöltségre, így arról nem mondhatok le; sőt nem is akarok lemondani, hagy bizonyítsák be a kaposváriak, hogy szembenállnak a kiegyezéssel23 A megfogalmazás szerint a kaposváriak pusztán ezért indították őt, tudatosan nem képviselő-választást, hanem tiltakozási referendumot tartva. A kétszer is visszatérő téma: tiltakozó szavazat igen hangsúlyos, hiszen még a képviselő-választás elvesztése esetén kapott szavazatokat is nyereségesnek tekinti, annak állítja be. így kimondottan és kimondatlanul, nem személyeknek a képviselőházba küldése a választások célja (egy olyan történelmi pillanatban, amikor még a meghatározó liberális ideológia aíapján a személyes képviselet alkotja a parlamentarizmus alapját), hanem az elv megvédése és fenntartása. Mi ez az elv? Egyértelműen Magyarország függetlensége. Maga a függetlenség kifejezés egyetlen egyszer fordul elő a levélben, ekkor is 1848-al kapcsolatosan, Kossuth a váci levél inkriminált mondatát, még magánlevélben is visszafogottan, úgy fogalmazza meg, hogy ő a kiegyezést: „Hazánk állami élete feladásának tartok, s a leghatározottabban rosszallók”. A kritika inkább az osztrák-magyar államjog, a közjogi átalakulás s a közös (ügyes, delegációs, minisztériumos, hadsereges) kifejezéseken keresztül valósul meg. Egy új szitokszó rendszer kialakítása vagy besulykolása a levél stílusának meghatározója; egy új nyelv kialakításáról van szó, mely azután bizonyos poltikai 174
